Kreatív Kertész

A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó lombhullató félcserje. Az északi félteke hűvös, csapadékos klímazónájában honos Észak-Eurázsiától Észak-Amerikáig. Savanyú talajú tölgyesek, bükkösök és fenyvesek lakója, gyakran behúzódik az ültetett fenyvesek szélére is. A mészkerülő, sekély talajú erdőkben általában csoportosan-tömegesen jelenik meg.

Hazánkban kiterjedt áfonyások a Zempléni hegységben, Győr-Moson-Sopron (jellemzően inkább  Sopron környékén) és Vas megye (Őrség) erdeiben lelhetők fel jelentősebb területen, tipikus élőhelye az erdélyi havasok, az Alpok és Észak illetve Nyugat-Európa fenyéres vidékei. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy hazánkban is őshonosnak tekinthető, kereskedelmi beszerzése komoly akadályokba ütközik, mert szinte sehol sem árusítják a növényt.

A Fekete áfonya bemutatása

Gazdagon elágazó, erősen bordás, idősebb korban is zöld ágai könnyen legyökeresednek és így kedvező feltételek között a növény vegetatív úton nagy sarjtelepeket képezve is terjed. Szórtan álló ellipszis alakú, vagy kihegyezett tojásdad levelei fényes zöldek, kopaszok és bőrneműek, szélük pedig finoman fűrészes. Április közepétől júniusig virágzik, a lecsüngő kocsányú, rendszerint magányosan álló virágok a felsőbb levelek hónaljából erednek.

Az alsó részén gömbös, pocakos korsóhoz hasonlítható halványzöld, vöröses párta a torkánál elszűkülő. A szabadon álló porzók kétkörösek (5+5) és páros, szarv szerű függeléket viselnek. A magház öt termőlevélből fejlődik ki, és alsó állású. A termés az alsóállású magház miatt szigorúan véve csúcsán lapított álbogyó, – a mindennapok gyakorlatában egyszerűen kékesfekete színű hamvas bogyónak nevezik – felső részén a csészelevelek maradványaival. A húsos termés belsejében több barnásvörös, csillogó héjú magot tartalmaz. Az érett bogyó gömbös, feketés-kék, hamvas, szagtalan, íze édes-savanykás, összehúzó utóízzel, rendkívül egészséges.

Fő érési szezonja július-szeptemberre tehető, de egészen az első fagyok beálltáig érlel gyümölcsöt, tehát a kék áfonya szezonjának meghosszabbítására is alkalmas lehet. A humuszban gazdag talajon kertészetekben termesztett áfonyacserjék bogyói általában nagyobb méretűek a vadon termőkénél, azonban a vad bogyók tápértéke magasabb termesztett társaikénál.

Fekete áfonya a kiskertben

Ha fekete áfonyát szeretnénk tartani, akkor arra kell készülnünk, hogy nem lesz mindenhol könnyű a dolgunk. Mint minden áfonyaféle, a fekete áfonya is a savanyú talajokat (pH 4.5-5.5) kedveli, így az ország legnagyobb részén dézsás növényként fogjuk tudni a legegyszerűbben nevelni. Szereti a laza, jó vízelvezetésű talajt, így nem elég csupán a megfelelő pH értéket biztosítani számára, fontos, hogy az ültetőközeg laza is legyen. Ennek legegyszerűbb módja, ha savanyú virágföldet keverünk kókuszrosttal és kertészeti perlittel. Ez biztosítja a talaj laza szerkezetét, és vizet is sokáig képes megkötni, hiszen a fekete áfonya szereti, ha folyton nedves a talaja, de nem tűri meg a pangó vizet.

Fontos továbbá, hogy a hűvösebb éghajlatot kedveli, így a nyári kánikulában biztosítani kell számára valamilyen napfényes, de hűvös helyet. Az ideális számára a 10-25 Celsius közötti hőmérséklet, ami miatt például nálunk, az Alföld forró és aszályos nyarain igazi kihívás ezt a növényt termeszteni. De persze nem lehetetlen, csak oda kell rá figyelni.

A fekete áfonya, mint gyógynövény

Ezer éves írásos dokumentumok tanúskodnak a fekete áfonya termésének használatáról az európai népi gyógyászatban. Észak-Európában hagyományosan a szárított termésből készült erős főzetet a középkorban járványos hasmenések kezelésére alkalmazták. Dél-Európában főleg keringési és szemészeti betegségeket kezeltek vele, emellett a leveleit régóta vízhajtóként használták. A fekete áfonya ma is jelentős szerepet tölt be a hagyományos természetgyógyászatban, ahol termését és levelét egyaránt hasznosítják.

A friss fekete áfonya termés jellemző hatóanyagai az antocianinok (cianidin, malvidin), az álbogyók kék színe a delfinidin antocián vegyület különböző cukrokkal képzett glükozidjainak tulajdonítható. Található még a friss termésben pektin, flavonoidok, növényi savak, köztük citromsav és aszkorbinsav (C-vitamin). A szárított termés jelentős mennyiségű katechin típusú cserzőanyagot tartalmaz. A levelek katechin típusú cseranyagokat és proantocianin vegyületeket tartalmaznak. A friss gyümölcs antocián vegyületei csökkentik a kapilláris erek permeabilitását, mikrocirkulációs zavarokban és vénás keringési elégtelenségben kedvező hatásúak. Az antociánok antioxidáns hatásukkal, mérséklik a szem oxidatív károsodását.

A fekete áfonya szárított terméséből készített teát magas cseranyag tartalma miatt belsőleg akut, nem specifikus bélhurutban alkalmazzák. Lokálisan szájüreg és torok-nyálkahártya gyulladásnál öblögető szerként ajánlják. Hasmenés kezelésére csak a száraz drog használható, a friss termés hasmenést okozhat. A levéldrogot vércukor és vérnyomáscsökkentő, valamint vizelethajtó teaként fogyasztják. Leveleinek vércukorszint-csökkentő hatását régóta feltételezik, a népgyógyászat „fekete inzulinként” is emlegeti. Ennek tudományos értékű igazolása azonban még nem történt meg, bár állatkísérletekben leírtak már eredményeket a cukorbetegséggel járó tünetek áfonyalevéllel történt enyhítéséről.

Forrás: plantarium.hu