Kreatív Kertész

A fekete varjúbogyó (Empetrum nigrum L.) egy hazánkban is jelen lévő örökzöld törpecserje, amelynek magassága ritkán haladja meg a 30-50 centimétert. A savanyú talajú, hűvös éghajlatú tőzeges lápvidékek lakója (ennek okán leginkább az északi féltekén elterjedt növényfaj), amely gyakran társul tőzegáfonyákkal élőhelyén. Gyakori elnevezései még hazánkban: bábaszőlő, tőzegbogyó, varjúbogyó, fekete sziklafű, fekete kökény, mámorka. Bár ez utóbbi elnevezése eléggé megtévesztő lehet, mert semmilyen értelemben nincsen köze a kökényhez.

Már rögtön a cikkem elején tisztáznék egy tévhitet. Több forrás is úgy említi a fekete varjúbogyót, hogy annak hallucinogén hatása van elfogyasztás után, ezért vagy ne fogyasszuk, vagy csak mértékkel. Érdemes azonban tudni, hogy ez nem igaz, mert a XII. században a mai Norvégia területén bort erjesztettek belőle. Természetes élettere Afrikát és Dél-Amerikát leszámítva minden kontinens, bár Ázsiának csak a távol-keleti területei. Mivel kifejezetten hidegkedvelő, fogyasztása különösen népszerű olyan népek körében (nyersen vagy befőtt formájában; Grönlandon húsokhoz fogyasztják, Izlandon savanyútejbe keverik), melyek szűkölködnek gyümölcsökben, így a csekély mennyiségű cukorban és vitaminban is. Azt, hogy gyümölcsének csekély mennyiségű hallucinogén andromedotoxinja játszana szerepet ebben a közkedveltségben, Otto Geßner (1895 – 1968) hozta köztudatba, de Dietrich Frohne és Hans Jürgen Pfänder újabb kori vizsgálatai kizárják a hallucinogén anyag jelenlétét a növényben. Egyedül az okozhat efféle hatást, hogy a termés (mint a vikingek is felismerték) jól erjeszthető.

A fekete varjúbogyó örökzöld hajtásain apró, látszólag tűalakú levelei sűrűn állanak, visszagöngyölt szélük közt fehér csíkkal. Kocsánytalan apró virágai halványpirosak. Termései borsónagyságúak, feketék. Kétlaki növény, azaz a hímivarú és nőivarú virágok két különböző növényen nőnek, ami azt jelenti, hogy a biztos terméséréshez legalább két növényre van szükség. Én emiatt egyből hármat vettem, hátha lesz olyan szerencsém, hogy mindkét nem megtalálható lesz. A növény egyébként elterülő habitusú, ahol a talajjal érintkeznek hajtásai, ott gyökeret ereszthet. Kiváló talajtakaró válhat belőle, amely elfojthatja más gyomok növekedését.

Mint fentebb leírtakból kiderül, hazánkban csak cserépben nevelhető hiszen savanyú talaj hazánkban igen kevés kertben található. Emellé ráadásul hidegkedvelő, így a nyári kánikulában mindenképpen árnyékosabb, hűvösebb helyet kell, hogy keressek majd neki. Ugyanakkor hazánkban teljesen télálló, így akár szabad ég alatt is tartható, gond nélkül áttelel. Nagyon kíváncsian várom, hogy saját tapasztalataim is legyenek eme különlegességgel. Ha beválik, és biztosan lesz hím- és nőivarú növényem is, akkor szaporításba fogom vonni.