Kreatív Kertész

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem komolyabban ismerkedni a mézalmácskákkal (fanyarkákkal) , álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora rajongás lesz belőle a végén. Ezt a szenvedélyt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jelen cikk írásakor már tíz fajta mézalmácska van a kertünkben! Minden egyes újabb tő elültetésénél azt hiszem, hogy már nem tudnak meglepni, de a természet mindig rácáfol erre. Miután legutóbb, kompaktabb „Prince William” fajtát mutattam be nektek, szinte kötelező volt, hogy a királyi család talán leghíresebb és leglátványosabb tagja is sorra kerüljön. Ismerjétek meg a „Princess Diana” mézalmácskát, amely finom vonalaival, kecses növekedésével és páratlan őszi színpompájával garantáltan a birtokod egyik legszebb díszévé válik. Egy csipetnyi botanika: a királynői vérvonal A „Princess Diana” származását tekintve egy igazi amerikai sikertörténet. A fajtát az Egyesült Államokban, egy wisconsini faiskolában (Elm Grove) fedezték fel a ...

Ha rendszeresen olvasol engem, és követted a korábbi mézalmácskákról írt fajtabemutatóim – mint amilyen például a „ Martin ” vagy a „ Sleyt ” mézalmácskáról szóló írásom volt –, akkor pontosan tudod, mennyire rajongok ezekért a növényekért. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jelen cikk írásakor már tíz fajta mézalmácska van a kertünkben! A mézalmácska (Amelanchier) egy igazi csodanövény: tavasszal díszcserje, nyáron gyümölcstermő, ősszel pedig lángoló színkavalkád. Ma egy olyan fajtát hoztam nektek, amely a nevéhez méltóan igazi arisztokrata a kertben. Ismerjétek meg a „Prince William” fajtát, amely nemcsak a szépségével, de a termésével is rászolgál a királyi névre! Egy kis növénytan és származás: A királyi vérvonal A „Prince William” a kertészetek kínálatában legtöbbször kanadai mézalmácska (Amelanchier canadensis) néven szerepel, bár botanikai körökben és a precízebb szakirodalmakban egyre gyakrabban az Amelanchier x grandiflora (pompá...

Ha olvastátok a Desertnaja bemutatómat, emlékezhettek rá, hogy említettem a „Likjornaja” fajtát mint az egyik szülőt. De ez a növény nem csak „felmenőként” érdemel figyelmet! A Sorbus „Likjornaja”  (Aronia melanocarpa x Sorbus aucuparia) önállóan is megállja a helyét, sőt: a saját kertünkben igazi féltve őrzött kincs lehet ez a fekete berkenye és madárberkenye keretezésével létrehozott növény. Ebben a cikkemben ezt a növényt szeretném bemutatni, mert a Desertnajához hasonlóan ez is egy méltánytalanul keveset említett növény. A Likjornaja berkenye bemutatása Ezt a fajtát is a nagy orosz nemesítőnek, Micsurinnak köszönhetjük, aki már 1905-ben létrehozta. A célja az volt, hogy ötvözze a madárberkenye hidegtűrését az arónia beltartalmi értékeivel. Ebből már sejthető is, hogy a Likjornaja szülei a közönséges madárberkenye (Sorbus aucuparia) és a fekete berkenye (Aronia melanocarpa) . Bár rendszertanilag gyakran a madárberkenyékhez sorolják, valójában egy ×Sorbaronia hibri...

Sokan szeretik a naspolyát és szintén sokan a berkenye féléket. Most egy viszonylag régi nemesítői munka eredményét szeretném nektek bemutatni, amely mégis méltánytalanul ismeretlen és elhanyagolt. Jelen cikkem célja, hogy megismertessem a Sorbomespilus „Desertnaja” fajtát, ami az egyik legizgalmasabb hibrid a gyűjteményemben. Honnan származik? Egy kis genetikai nyomozás Ez a növény igazi botanikai különlegesség, és a nemesítője nem más, mint a híres orosz nemesítő, Ivan Vlagyimirovics Micsurin. A „Desertnaja” egy úgynevezett intergenetikus, azaz nemzetségek közötti hibrid. A genetikai képlete rendkívül izgalmas: a „ Likjornaja ” berkenye (ami maga is egy hibrid: madárberkenye × fekete berkenye ) és a naspolya (Mespilus germanica) keresztezéséből született. Ezért is írtam a címben, hogy a berkenye, ami félig naspolya . Ez a háromszoros vérvonal határozza meg a tulajdonságait: A madárberkenyétől az ellenállóságot, A fekete berkenyétől (arónia) a beltartalmi értéke...