Kreatív Kertész

Bár a kivi telepítésének gondolatával már régóta játszottam, a fajtaválasztást nem akartam elkapkodni. A célom nem csupán a gyümölcstermesztés volt, hanem egy olyan növénytársítás létrehozása, amely díszértékével és botanikai különlegességével is emeli a kert színvonalát. A választásom végül a mandzsu kivire (Actinidia kolomikta) esett, azon belül is egy tudatosan összeállított párosra: a termő 'Dr. Szymanowski' fajtára és pollenadójára, az 'Adam'-ra. Most, hogy a tövek a helyükre kerültek, szeretném szakmai szempontból is bemutatni, miért tartom ezt a kombinációt a hazai kiskertek egyik legjobb választásának. Botanikai háttér és nemesítéstörténet A mandzsu kivi (Actinidia kolomikta) a kivi nemzetség legfagytűrőbb tagja, amely eredeti élőhelyén, Kelet-Szibériában, Koreában és Japánban akár a -35°C-os hideget is tolerálja. Ellentétben a közismert, szőrös Actinidia deliciosa-val, ennek a fajnak a termései kopaszok, héjastól fogyaszthatók, és jóval kisebbek. ...

Mindig is vágytam arra, hogy a reggeli müzlimbe saját szüretelésű kivit tegyek, de az eddigi tapasztalataim finoman szólva is elvették a kedvem. Korábban ugyanis már futottam egy (vagy inkább több) kört a klasszikus, nagy gyümölcsű fajtákkal – a híres Hayward és Tomuri párossal –, de az a kaland csúfos kudarccal végződött. Öt éven keresztül csak kínlódtak a kertben: a tavaszi fagyok rendszeresen elvitték a zsenge hajtásokat, és szinte állandóan pótolni kellett valamelyiket, mert hol a termő, hol a porzós tő fagyott ki vagy adta fel a harcot. Végül beláttam, hogy a mi alföldi kertünkben ezek a fajták nem érzik jól magukat, és elengedtem őket. De a kivi iránti vágy nem múlt el, ezért új utakat kerestem: így fordultam a sokkal strapabíróbb, fagytűrőbb minikivik felé. A keresgélés közben pedig szembejött velem a tökéletes megoldás, ami mintha pont a csalódásaim orvoslására lett volna kitalálva: az Issai minikivi (Actinidia arguta) . Nem volt kérdés, hogy ezzel teszek egy újabb próbát a ...

A Zakarpacie kivi (Actinidia deliciosa) az utóbbi idők egyik legizgalmasabb felfedezése számomra a különleges gyümölcstermők világában. Folyamatosan kerestem azt a fajta kivit, ami a mi alföldi kertünkben is jól teljesítene, hiszen nincs is jobb, mint saját kertjéből szedni ezt a vitaminbombát. Az eddigi tapasztalataim azonban finoman szólva is elvették a kedvem. Korábban ugyanis már futottam egy (vagy inkább több) kört a klasszikus, nagy gyümölcsű fajtákkal – a híres Hayward és Tomuri párossal –, de az a kaland csúfos kudarccal végződött. Öt éven keresztül csak kínlódtak a kertben: a tavaszi fagyok rendszeresen elvitték a zsenge hajtásokat, és szinte állandóan pótolni kellett valamelyiket, mert hol a termő, hol a porzós tő fagyott ki vagy adta fel a harcot. Végül beláttam, hogy itt, az alföldön nem érzik jól magukat ezek a fajták, és elengedtem őket. De a kivi iránti érdeklődésem nem múlt el, ezért új utakat kerestem: így fordultam a sokk...