Kreatív Kertész

A mézalmácska (így is nevezik még: kanadai áfonya, saskatoon bogyó, fanyarka) méltánytalanul nem kap elég nagy hangsúlyt a magyar kertekben, és nekem egyik fontos célkitűzésem, hogy egy kicsit nagyobb reflektorfényt kapjon. Ehhez pedig beszélni kell róla, mert a mézalmácska egy fantasztikus gyümölcstermő, amely annyira igénytelen, hogy bárkinek a kertjében képes megteremni nagyjából nulla gondozással. Eközben apró liláskék bogyói – amelyek valójában aprócska almák igazából – kimondottan finomak, és nem csak külső megjelenésükben hajaznak az áfonyára (ezért is nevezik kanadai áfonyának is) , hanem ízükben, és beltartalmi értékeikben is. Rossz hírét a nem nemesített alapfajtának köszönheti, mert azok bogyóinak íze nem annyira intenzív, mint a nemesített fajtáké, de itt és most nem megyek bele hosszan a mézalmácska fajok (Amelanchier ssp.)  általános leírásába, mert az nagyjából mindegyik esetében ugyanaz. Akit érdekel, olvassa el a mézalm...

Sokszor találkozom azzal a jelenséggel, hogy egy-egy különlegesebb, távol-keleti származású növény hallatán a kertbarátok azonnal valami trópusi, itthon tarthatatlan ritkaságra gondolnak. A kínai kúszómagnólia, vagy ahogyan sokan ismerik, az életbogyó – botanikai nevén a „Schisandra chinensis” – rácáfol erre a hiedelemre. Ez a rendkívül izgalmas növény egy lombhullató lián, amely a tajga erdeinek aljnövényzetéből származik, így a hazai teleket minden gond nélkül, fagyási sérülések nélkül átvészeli. A kínai elnevezése, a wu wei zi szó szerint az öt íz gyümölcsét jelenti, ami egyáltalán nem költői túlzás, hiszen a bogyójában egyszerre van jelen az édes, a savanyú, a sós, a keserű és a csípős ízvilág. Gyakori félelem a kúszónövényekkel kapcsolatban, hogy esetleg úgy viselkednek a kertben, mint a goji bogyó vagy a trombitafolyondár, és agresszív gyökérsarjakkal veszik át az uralmat a terület felett. Az életbogyó esetében ettől szerencsére nem ke...