Málna gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) – hogyan védekezzünk ellene?
A málna gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) rendszertanilag a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, a fonalascsápú kétszárnyúak (Nematocera) alrendjébe és a gubacsszúnyogok (Cecidomyiidae) családjába tartozik. Egész Európában elterjedt, így hazánkban is régóta megfigyelhető, már a XIX. század végén megfigyelték, leírták. Pozitív hír azonban, hogy a károsítási aránya nem számottevő, 10 % alatti. Fontos azonban, hogy ne keverejük össze a málna és szeder egy másik kártevőjével, a málnavessző-szúnyoggal (Resseliella theobaldi).
A málna gubacsszúnyognak (Lasioptera rubi) a lárvája károsít: a málnavesszőn 1-3 cm hosszú, gömbölyű megvastagodás keletkezik, melynek felszíne az idő előrehaladtával megrepedezik. A gubacs feletti részek gyengén fejlődnek, hosszabb idő után akár el is száradhatnak. A lárva kifejletten 3-4 mm nagyságú, színe világos narancsvörös. A báb is ilyen méretű, fehér színű. Az imágó 1,5-2 mm méretű, fekete alapszínű, a rásimuló pikkelyszőröktől ezüstösen csillog. A gubacsok alakja meglehetősen különböző, gömbformától a megnyúlt orsó alakig változhat, méretük néhány mm-től 5 cm-ig is terjedhet. Belül üreges szerkezetűek, a kamrákban élnek csoportosan a 2-4 mm hosszú, lábatlan szúnyoglárvák, melyek kezdetben fehérek, később élénksárga színűek.
Ugyan egy nemzedékes faj, de a problémát elhúzódó rajzása okozza. A lárva telel át a gubacsban, a kifejlett rovarok (imágók) április vége, május elejétől akár augusztusig is rajzanak. A nőstény 10-15 tojást helyez el egyszerre a rügyek és az oldalhajtások tövéhez. A lárvák 8-10 nap múlva kelnek ki, behatolnak a vessző bőrszövete alá és ott kezdenek el táplálkozni. 5-6 hét után alakulnak ki a jellegzetes gubacsok. Érdekesség, hogy némelyik lárva csak 2 év után alakul át kifejlett rovarrá.
Az imágók ellen a vegyszeres védekezésnek nincs értelme, az említett elhúzódó rajzás és a folyamatosan érő málna miatt. Szerencsére károsítása nem tömeges, ezért a vegyszermentes megoldás az un. mechanika védekezés, tökéletesen elegendő a kártevő féken tartására. Praktikusan ez azt jelenti, hogy akár a kiskertekben, akár az üzemi ültetvényekben a nyár végi metszés alkalmával, a letermett vesszők eltávolításával egyidejűleg, a fertőzött vesszőket is begyűjtjük. Mivel a gubacsokban ott rejtőzködnek a lárvák, az elégetés során megszabadulhatunk tőlük.
Amennyiben a birtok erdő mellett helyezkedik el, az ott található vad szederbokrokról is érdemes eltávolítani a gubacsos vesszőket és a többivel együtt elégetéssel megsemmisíteni.
Forrás: agroforum.hu, artsdatabanken.no, inaturalist.org
Megjegyzések
Megjegyzés küldése