Kreatív Kertész

Szeretem azokat a növényeket, amelyek egyszerre több érzékszervemet is képesek elkápráztatni. A közönséges cickafark is egy ilyen növény. Amellett, hogy régóta ismert gyógynövény, ráadásul még csodálatosan impozáns a látványa is. Ha pedig leveleit kicsit megdörzsöli az ember, akkor fantasztikus illatot áraszt magából. Én nagyon szeretem a cickafarkot.

A cickafark egy Európában és Ázsiában őshonos, a fészkesvirágzatúak családjába tartoző évelő növény, melynek gondozása rendkívül egyszerű feladat, még a kezdő kertészek számára is. Néhány fontos, de lényeges szabály betartásával bárkinek sikerülhet a kertjében megtelepítenie a cickafarkot. A Közönséges cickafark (Achillea millefolium) Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában őshonos és a legtöbb napsütötte területet meghódította már. Népszerűségét annak köszönheti, hogy nagyon szép, ellenálló, szárazságtűrő növény, és bevonzza a pillangókat, a méheket és az egyéb hasznos rovarokat a kertünkbe. Páfrányszerű levelekkel, hatalmas virágfejekkel rendelkezik, melyek sok apró, szorosan egymásra nőtt virágok halmazaiból áll. A nemesített fajták virágai sárgák, rózsaszínűek, lilák és pirosak lehetnek, míg az alapfajé fehér.

A cickafark a könnyű, jó vízelvezető tulajdonságokkal rendelkező talajt részesíti előnyben, amely nem túl gazdag szerves anyagokban. Szereti a teljes napfényt, sőt! Ott érzi igazán jól magát, ahol annyira tűz a nap, hogy más nvények már sínylődnek. Az árnyékot nem kedveli, ilyen szárai elvékonyodnak és lehajlik. A közönséges cickafark késő tavasztól nyár elejéig virágzik, de van több fajtája is, melyek korai őszig is virágoznak. Magassága kb. 60 – 80 cm. A Jószagú cickafarké (Achillea filipendulina) pedig 80-120 cm. Szárazságtűrő, így külön locsolást nem igényel, de a frissen ültetett töveket még azért az ültetést követőpár héten át öntözzük, ha nagyon száraz az idő. Ültetésnél 30-40 cm tőtávolságot tartsunk, mert rövid idő alatt terebélyes bokorrá fejlődik majd. Három-négy évente a tövekből érdemes tőosztással szaporítani is. Ezt a műveletet nem lehet kihagyni, különben a cickafark tövek "bokrok" közepe elkezd pusztulni. Ilyenkor szedjük fel a tövet, szedjük szét, a külső részeit ültessük el, a közepét pedig dobjuk ki. Ilyenkor megajándékozhatjuk iresmőseinket, barátainkat is egy tővel, biztosan örülni fognak neki (feltéve, ha a külső részekből adunk nekik, nem a közepéből :p).

Szaporítása a legegyszerűbb tőosztással, de kicsit körülményesebb módon akár magról is szaporítható: vessük el a magokat télen egy tálcára, majd ültessük ki a növényeket a kertbe tavasszal. Így sokkal hamarabb fognak a növények virágokat hozni. A cickafarkmagoknak csírázáshoz fényre van szükségük, ezért a legjobb, ha a magokat egy tálcába vetjük. Nagyon vékony réteg virágföldel takarjuk be, hogy a magvak fényhez jussanak de nedvesek maradjanak. A magokkal teli tálcát egy meleg, fényes helyre kell helyezni, ahol a magok kb. 14–28 nap alatt kicsíráznak. Nos, véleményem szerint ennél sokkal egyszerűbb a tőosztás, és a bokor növekedése miatt az szükséges is időnként, mint fentebb írtam.

A cickafark virágzás utáni visszavágásával újabb virágzásra ösztönözhetjük a növényt. Betegségei és kártevői nem nagyon vannak. Ha túl sok vizet kap, és párás környezetben van, megtámadhatják a gombák, illetve időnként megtelepedhetnek rajta a levéltetvek, bár ez nem jellemző nagy számban. A cickafark bevonzza a katicabogarakat, a zöldfátyolkát és az egyéb hasznos rovarokat amelyek a levéltetvek ellenségei. Így hasznos lehet cickafarkot ültetni a levéltetvek által nagyon kedvelt növények mellé. Ősszel az elhalt növényi részeket talajszintig vágjuk vissza. Tavasszal újra ki fog hajtani. Téli takarást nem igényel, mert a talaj alatti részei a teljesen télállóak.

Ahogy már említettem, a cickafark régóta ismert gyógynövény. Fontos azonban tudni, hogy csak a fehérvirágú fajokat tekintik gyógynövénynek. Bár a többi cickafark faj is "ehető", és abban is van némi hatóanyag, de lényegesen kevesebb, mint a közönséges cickafarkban. Íze aromás, kesernyés. Hatóanyagai a következők: illóolaj, melynek összetevői pinén, cineol, továbbá szeszkviterpén származékok (kamazulén, proazulének - ezek allergizálhatnak), cseranyagok, flavonoidok, szalicilsav.

A cickafarkfű étvágytalanság, görcsös jellegű gyomor-, bél- és epebántalmaknál, valamint gyomorhurutnál ajánlható, valamint vénás keringési zavarok (aranyér, lábszárfekély), visszértágulás ellen, húgyutak betegségei esetén. Segíti az emésztést, a sebgyógyulást, jó vérzéscsillapító orrvérzés esetén és alkalmazható menstruációs zavarok ellen is. A fogíny- és szemgyulladások kiváló öblögető-, illetve borogatószere, mivel gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő hassála is bír. A drog a virágzó növény föld feletti részei a vastag szárrészek nélkül. A cickafarkvirágot üde nyílásában kell gyűjteni. Fűként gyűjtve a növény virágzó, leveles szárát kell legfeljebb 30-40 cm hosszúságban levágni, ha pedig levelét gyűjtjük, akkor a tavaszi friss tőleveleket kell szedni. A gyűjtés ideje június-szeptember hónapokra esik. A begyűjtött növényi részeket közvetlen napfénytől óvva, szellős, száraz, de meleg helyen szárítjuk, majd a teljes kiszáradás után tesszük el lezárt üvegbe, dobozba azokat.

Tea elkészítése: Az aprított és megszárított cickafarkfűből 1 púpozott teáskanálnyit 2,5 dl forró vízzel leforrázzák és néhány percnyi állás után leszűrik. Egész napra elosztva, éhgyomorra, vagy étkezések előtt fél órával fogyasztják. A betegség súlyosságától függően az adag növelhető 6 dl vagy 8 dl vízbe 2-3 púpozott evőkanállal. A tea szükség esetén csak mézzel édesíthető. Az elkészített tea eltarthatósági ideje maximum 12 óra. A teafogyasztás alatt javasolt nagy mennyiségű zöldség és gyümölcsételek fogyasztása.

Borogatás: Egy maréknyi szárított cickafarkhoz 0,5 l forró vizet öntenek, leszűrve fogíny- és szemgyulladás esetén alkalmazzák. Fürdő: Egy maréknyi szárított cickafarkot 0,5 l hideg vízzel leöntenek, egy éjszakára állni hagyják, másnap felforralva hozzáöntik a fürdővízhez.