Korábban már bemutattam a cickafark gyógynövényt, ezért most erről külön szót nem ejtenék. Mint ott is leírtam, közel áll a szívemhez ez a növény nagyon, és regóta tervezem beszerzését, de valahogy eddig mindig elmaradt. A minap azonban egy kedves ismerősömtől kaptam egy hatalmas nagy tövet ajándékba. Több éves tőről beszélünk, amelyiknek már a gyökértörzse is jól megvastagodott, szóval amúgyis megérett már a tőosztásra. Egyszerűen fogta, és jó ideje esőtől ázó talajból gyökerestül kihúzta (neki még így is maradt bőven). Szép méretes volt, már majdnem egy méter magas. Beletettem egy nagy szemetes zsákba, és hazavittem, ahol nekiálltam "feldolgozni". :)

A cickafark nagyon jól szaporítható tőosztással. Sőt, mint a növényt bemutató cikkben írtam, ezt amúgyis célszerű 3-4 évente elvégezni. Igaz, hogy a tőosztásos szaporítást inkább ősszel kellene végezni, amikor a növény már kezd visszahúzódni nyugalmi állapotba, vagy pedig még kora tavasszal a kihajtása előtt, de hát én most kaptam, így most kellett valamit kezdenem vele.

Otthon tehát kicsomagoltam, majd szinte a teljes zöld részt levágtam egy éles ollóval. Ez azért kellett, mert egyszerűen nincs annyi ereje, hogy tápláljon ekkora "lombot", míg ismét jól begyökeresedik. A levágott zöld pedig ment a komposzt dombocskánkra. Márha egyáltalán egy nagyjából öt méter hosszú, két méter széles és legalább egy méter hetvan centi magas komposzthalmot lehet dombocskának nevezni. :) Szóval szépen visszavágtam, hogy csak kis szárrészek és valamennyi kicsike zöld maradjon, majd ezt követően szétszedtem kisebb darabokra a tövet.

A hosszú gyökérrészeket metszőollóval rövidebbre vágtam, a tö középső, megvastagodott gyökértörzse pedig szintén a komposzthalmon fejezte be földi pályafutását. Mikor megvoltam a szétosztással, kis cserepekbe ültettem, alaposan beöntöztem, és félre tettem őket. Ezt követően legalább két naponta meg kell öntözni majd őket mindaddig, míg újra ki nem hajtanak. Hiába szárazságtűrő növény, a nagy melegben egy ilyen kicsike mennyiségő föld egyetlen nap alatt képes végzetesen kiszáradni, tehát mese nincs, locsolni kell. Nekem ebből a hatalmas nagy tő cickafarkból nyolc kisebb lett (igen, jól látod, a fenti fotón csak hét részre van osztva, de az ültetéskor újra osztottam őket). :)

A színét tekintve egyelőre zsákba macska, mert több színű van az ismerősömnek egymás mellé ültetve, de valószínű, hogy ez a sárga virágú Jószagú cickafark (Achillea filipendulina), mert már most magasabb, mint a mellette levők voltak. A jószagú cickafark ugyanis a közönséges cickafark (Achillea millefolium) 60-80 centiméteres magasságával ellentétben akár 80-120 cm magasra nő meg, de azt mondta, majd ad a másik fajtákból is (csak hát tömegközlekedve elég volt egy ilyet is hazafuvarozni Budapestről), amelyeket ugyanígy kívánok szaporítani.

Ha minden jól megy, egy hónapon belül kihajtanak, a nyár közepe-vége felé pedig már elérik a kiültetési méretet. De az is előfordulhat, hogy már hamarabb is kiültethetőek lesznek. Addig is türelmesnek kell lenni, és nem szabad szomorkodni, ha nem mindegyik hajt ki és marad meg. Amit pedig kiültetünk, utána is locsolni kell egy darabig, és sajnos virágzani már csak jövőre fognak. Tavaly ugyanezt ligeti zsályával követtem el, amelyeket június elején kaptam. Nyár végén ültettem ki őket, és annak ellenére, hogy akkor is virágoztak már valamennyit, igazi pompájukat idén mutatták csak meg. Ha érdekel, akkor a Ligeti zsálya szaporítása tőosztással cikkemben olvashatsz róla bővebben. Megéri a ligeti zsályát is a kertbe ültetni, mert csodálatosan gyönyörű növény, és ő is a kertünkbe csalogatja a méheket és a pillangókat. :)

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjainkról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeinket és a fontos értesítésket fogod megkapni.