Kreatív Kertész

Van már fűszerkertem, amit negyvenszer negyvenes zsalukövekből építettem, de rájöttem, hogy az nem jó. Az interneten nagyon sok szép fűszerkert terv és ötlet fellelhető, és valóban, ha az ember rájuk néz, némelyiken csak ámul és bámul, annyira szépek. Szépek, mikor frissen van beültetve fűszernövényekkel. Azt azonban szinte sehol sem említik, hogy bizony több fűszernövény is elég invazív, agresszíven terjeszkedő faj, amit ha csak úgy szabadon ültetünk be egy másik fűszernövény mellé, mindegy milyen távolságra ültetjük tőle, az bizony előbb vagy utóbb úgyis elfoglalja a teljes ágyást, és csak folyamatos, aprólékos és keserves munka árán lehet ezt a folyamatot lassítani. Igen, lassítani, mert megállítani nem nagyon lehet.

Ilyen növények például a menta félék, és a citromfű is. A gyökerük a talaj felszíne alatt vízszintesen méterekre is eljut, majd pát centinként hajt kifelé. Ha pedig egy menta ágacska lehajlik, és talajt ér, igen rövid idő alatt gyökeret járulékos gyökeret fejleszt, és már le is kapaszkodott a talajba. A citromfű is hasonló, így ez a két növény pillanatok alatt képes nagy teret meghódítani, ha nincs ami gátat szabjon a terjeszkedésének. A snidlinget pedig, ha hagyjuk magra hajtani, akkor a mahjait maga körül elszórva szintén elég hatékonyan - ámbár a mentánál azért jóval lassabban - terjeszkedik. És még sorolhatnám.

Ezért én arra jutottam, hogy nagyon gondosan szerkesztett fűszerkert kell, ahol fizikailag akadályozva vannak az egyes növények, hogy a számukra kijelölt élettérből kilépjenek. Ennek több módja is van, talán majd én is bemutatok többet is, de most az egyik legegyszerűbbel kezdem, a konténeres fűszerkerttel.

Ez majdnem olyan, mintha cserepekben tartanánk a fűszernövényeket, de most nem a konyhapulton, vagy az ablakpárkányon, hanem a szabad ég alatt. És ha nem akarjuk őket naponta kétszer öntözni, akkor egy sima cserépnél valamivel nagyobb kell. Vehetünk drága dézsákat is, ha akarunk, de nekem most a praktikum felülírta az esztétikumot, mert rövid idő alatt sok fűszernövényt kellett telepítenem. Ezért én úgy döntöttem, hogy a barkácsáruházakban bárhol beszerezhető egyszerű, tizenkét literes habarcsos, vagy más néven malteros vödröt választom.

Én itt, helyben a kicsiny településünkön darabját cirka 410 forintért szereztem be, és rögtön vettem is belőle huszat. Igen, annyit. Mondtam, hogy sok fűszernövényt kellett telepítenem. :-) Ehhez vettem pár zsák ötven literes általános virágföldet. A tapasztalat az, hogy két zsák hét vödör megtöltéséhez elegendő úgy, hogy közepes erővel tömörítem is a földet, nehogy kéthavi locsolás után a felére essen össze. A művelet azzal kezdődött, hogy a vödrök aljára vízelvezető lyukakat fúrtam. Fogtam egy tizes fúrószárat, befogtam az akkumlátoros csavarbehajtóba, fejre állítóttam a vödröket, és szép sorban mindegyik aljára nyolc lyukat fúrtam. A műanyag huladékor összesepertem, majd kezdődhetett az ültetés. Ez nem írnám le nagyon részletesen, hiszen ugyanúgy zajlik, mint bármilyen más ültetés.

Ha készen vagyunk, jól belocsoljuk, majd a kívánt helyre, a kívánt elrendezésben tesszük őket. Arra vigyázzunk csak, hogy az agresszíven terjeszkedők ne kereüljenek túl közel társaikhoz. Ekkora edényekben az öntözést elég hűvösebb időben nagyjából három-négy naponta elvégezni, de a nyári hőségben azért meghálálja majd a mindennapi öntözést is. Bár ez ugye függ az adott nvénytől is.

Ami nagy előnye még, hogy mobil. Ha nincs jó helyen, oda tesszük át, ahova csak akarjuk. Télen pedig bevihetjük őket fagymentes helyre, így azok az évelők is túlélhetnek, amelyek kint könnyen elfagyhatnának akár már egy kisebb fagyban is. Ha pedig valakinek gond a vödrös módszer esztétikája, vehet bármilyen hasonló méretű dézsákat, és ültethet azokba. Gyommentesen tartani is könnyebb így, és az olyan fajokat, amik nem évelők, egyszerűbb újra ültetni is, mert akár egyben a komposztra boríthatjuk a vödör tartalmát, és friss földbe újra ültethetjük/vethetjük tavasszal.

Kellemes konténeres konyhakertészkedést kívánok mindenkinek. :-)