Kreatív Kertész

Ha olvastátok a Desertnaja bemutatómat, emlékezhettek rá, hogy említettem a „Likjornaja” fajtát mint az egyik szülőt. De ez a növény nem csak „felmenőként” érdemel figyelmet! A Sorbus „Likjornaja”  (Aronia melanocarpa x Sorbus aucuparia) önállóan is megállja a helyét, sőt: a saját kertünkben igazi féltve őrzött kincs. Ebben a cikkemben ezt a növényt szeretném bemutatni, mert a Desertnajához hasonlóan ez is egy méltánytalanul keveset említett növény.

A Likjornaja berkenye bemutatása

Ezt a fajtát is a nagy orosz nemesítőnek, Micsurinnak köszönhetjük, aki már 1905-ben létrehozta. A célja az volt, hogy ötvözze a madárberkenye hidegtűrését az arónia beltartalmi értékeivel. Ebből már sejthető is, hogy a Likjornaja szülei a közönséges madárberkenye (Sorbus aucuparia) és a fekete berkenye (Aronia melanocarpa). Bár rendszertanilag gyakran a madárberkenyékhez sorolják, valójában egy ×Sorbaronia hibridről beszélünk. A génjeiben dominánsan hordozza a fekete berkenye sötét színét és antioxidáns-tartalmát, miközben a madárberkenyétől örökölte a nagyobb növekedési erélyt.

A „Likjornaja” habitusa valahol a fa és a bokor között helyezkedik el. Ha magastörzsre oltjuk, akkor egy 2–4 méter magas kis fát kapunk, ami tökéletes választás utcafrontra vagy kisebb kertekbe is. Levelei páratlanul szárnyaltak, mint a madárberkenyéé, de a levélkék szélesebbek, sötétebb zöldek és fényesebbek – ez egyértelmű arónia-örökség. Ősszel pedig a kert egyik legszebb dísze: a lombja lángoló vöröses-lilás színre vált. Május végén hozza dús, fehér virágzatát, ami mágnesként vonzza a beporzó rovarokat. Teljes mértékben öntermékeny, így nem igényel porzópárt, de ha vannak a közelében más berkenye növények, akkor a terméskötődés jobb lehet.

A „Likjornaja” a szegényebb talajok hőse. Míg más gyümölcsfák szenvednek a tápanyagszegény vagy savanyúbb talajokon, ez a fajta vígan elvan. Egyedül a nagyon tömörödött, levegőtlen, vizenyős talajokat nem kedveli. Rendkívül szívós, a levelei még a nyári kánikulában sem szoktak megégni (ellentétben a sima madárberkenyével, ami nálunk az Alföldön sokszor szenved a légköri aszálytól). A termés szempontjából viszont a víz a Likjornaja esetében is fontos: hosszan tartó szárazság esetén a bogyók aprók maradhatnak, és „bőrössé”, szárazzá válhatnak (mintha aszalódnának a fán). Tippem: Ültetéskor alakítsunk ki neki jó nagy tányért, és az első egy-két évben öntözzük rendszeresen. Ha már begyökeresedett, a mélyre hatoló gyökereivel jól átvészeli a szárazabb heteket is öntözés nélkül, de ha igazán bő és lédús termést szeretnénk a likőrhöz vagy lekvárhoz, augusztus vége felé érdemes öntözni.

Jól tűri a szennyezettebb levegőt is (ezért ültetik sokszor városi sorfának a rokonait), és a szelesebb fekvést is jobban állja, mint a vékonyabb ágrendszerű cserjék. Napfényigényes: az igazi, mélyfekete szín és a magas cukortartalom csak teljes napfényben alakul ki.

A termés: miért hívják „Likőr” berkenyének?

A neve (Likjornaja – oroszul likőrt jelent) nem véletlen. A termései sötétbordók, szinte feketék, 12–15 mm átmérőjűek, és fürtökben lógnak.

• Íz: Sokkal édesebb, mint a tiszta arónia. Hiányzik belőle a vad madárberkenye keserűsége és az arónia túlzott fanyarsága.
• Érési idő: Szeptember közepétől szüretelhető.
• Tippem: Hagyjátok fenn a fán a fagyokig! Egy kis dércsípés (vagy ha türelmetlenek vagytok, egy éjszaka a fagyasztóban) csodákat tesz vele: még édesebbé és lágyabbá teszi az ízét.

Növényvédelem tekintetében ez a növény is egy igazi ajándék a vegyszermentes kertészkedők számára, hiszen rendkívül ellenálló a gombás betegségekkel szemben, és rovarkártevő se nagyon támadja. A hidegtűrése pedig legendás, a mínusz 30–35 fokot is károsodás nélkül viseli. Egyetlen „ellensége” lehet: a madarak. Ők ugyanis pontosan tudják, mikor érik a legfinomabbra, így ha mi akarjuk leszüretelni, érdemes résen lennünk, mert hamar lecsipegetik előlünk.

Ahogy a neve is súgja: kiváló likőralapanyag. De ne álljunk meg itt! Készíthető belőle sűrű, sötét színű lekvár, szörp, vagy aszalvány is a reggeli müzlibe. Mivel tele van antioxidánsokkal és vitaminokkal, téli immunerősítőnek is elsőrangú. Ha egy igénytelen, de nagyon hálás és egészséges gyümölcsöt termő fát kerestek, a „Likjornaja” biztosan nem okoz csalódást. Nálam a kertben biztosan azon növények közé tartozik, amelyik tartósan marad.