Kreatív Kertész

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem komolyabban ismerkedni a mézalmácskákkal (fanyarkákkal) , álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora rajongás lesz belőle a végén. Ezt a szenvedélyt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jelen cikk írásakor már tíz fajta mézalmácska van a kertünkben! Minden egyes újabb tő elültetésénél azt hiszem, hogy már nem tudnak meglepni, de a természet mindig rácáfol erre. Miután legutóbb a férfiasabb, kompaktabb „Prince William” fajtát mutattam be nektek, szinte kötelező volt, hogy a királyi család talán leghíresebb és leglátványosabb hölgytagja is sorra kerüljön. Ismerjétek meg a „Princess Diana” mézalmácskát (a cikk írásakor ez a fajta még nincs a kertemben, de tervben van az ültetése) , amely finom vonalaival, kecses növekedésével és páratlan őszi színpompájával garantáltan a birtokod legszebb díszévé válik. Egy csipetnyi botanika: a királynői vérvonal A „Princess Diana” származását tekintve egy igazi amerikai sikertörtén...

Ha rendszeresen olvasol engem, és követted a korábbi mézalmácskákról írt fajtabemutatóim – mint amilyen például a „ Martin ” vagy a „ Sleyt ” mézalmácskáról szóló írásom volt –, akkor pontosan tudod, mennyire rajongok ezekért a növényekért. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jelen cikk írásakor már tíz fajta mézalmácska van a kertünkben! A mézalmácska (Amelanchier) egy igazi csodanövény: tavasszal díszcserje, nyáron gyümölcstermő, ősszel pedig lángoló színkavalkád. Ma egy olyan fajtát hoztam nektek, amely a nevéhez méltóan igazi arisztokrata a kertben. Ismerjétek meg a „Prince William” fajtát, amely nemcsak a szépségével, de a termésével is rászolgál a királyi névre! Egy kis növénytan és származás: A királyi vérvonal A „Prince William” a kertészetek kínálatában legtöbbször kanadai mézalmácska (Amelanchier canadensis) néven szerepel, bár botanikai körökben és a precízebb szakirodalmakban egyre gyakrabban az Amelanchier x grandiflora (pompá...

Ha olvastátok a Desertnaja bemutatómat, emlékezhettek rá, hogy említettem a „Likjornaja” fajtát mint az egyik szülőt. De ez a növény nem csak „felmenőként” érdemel figyelmet! A Sorbus „Likjornaja”  (Aronia melanocarpa x Sorbus aucuparia) önállóan is megállja a helyét, sőt: a saját kertünkben igazi féltve őrzött kincs lehet ez a fekete berkenye és madárberkenye keretezésével létrehozott növény. Ebben a cikkemben ezt a növényt szeretném bemutatni, mert a Desertnajához hasonlóan ez is egy méltánytalanul keveset említett növény. A Likjornaja berkenye bemutatása Ezt a fajtát is a nagy orosz nemesítőnek, Micsurinnak köszönhetjük, aki már 1905-ben létrehozta. A célja az volt, hogy ötvözze a madárberkenye hidegtűrését az arónia beltartalmi értékeivel. Ebből már sejthető is, hogy a Likjornaja szülei a közönséges madárberkenye (Sorbus aucuparia) és a fekete berkenye (Aronia melanocarpa) . Bár rendszertanilag gyakran a madárberkenyékhez sorolják, valójában egy ×Sorbaronia hibri...

Sokan szeretik a naspolyát és szintén sokan a berkenye féléket. Most egy viszonylag régi nemesítői munka eredményét szeretném nektek bemutatni, amely mégis méltánytalanul ismeretlen és elhanyagolt. Jelen cikkem célja, hogy megismertessem a Sorbomespilus „Desertnaja” fajtát, ami az egyik legizgalmasabb hibrid a gyűjteményemben. Honnan származik? Egy kis genetikai nyomozás Ez a növény igazi botanikai különlegesség, és a nemesítője nem más, mint a híres orosz nemesítő, Ivan Vlagyimirovics Micsurin. A „Desertnaja” egy úgynevezett intergenetikus, azaz nemzetségek közötti hibrid. A genetikai képlete rendkívül izgalmas: a „ Likjornaja ” berkenye (ami maga is egy hibrid: madárberkenye × fekete berkenye ) és a naspolya (Mespilus germanica) keresztezéséből született. Ezért is írtam a címben, hogy a berkenye, ami félig naspolya . Ez a háromszoros vérvonal határozza meg a tulajdonságait: A madárberkenyétől az ellenállóságot, A fekete berkenyétől (arónia) a beltartalmi értéke...

A mézalmácska (így is nevezik még: kanadai áfonya, saskatoon bogyó, fanyarka) méltánytalanul nem kap elég nagy hangsúlyt a magyar kertekben, és nekem egyik fontos célkitűzésem, hogy egy kicsit nagyobb reflektorfényt kapjon. Ehhez pedig beszélni kell róla, mert a mézalmácska egy fantasztikus gyümölcstermő, amely annyira igénytelen, hogy bárkinek a kertjében képes megteremni nagyjából nulla gondozással. Eközben apró liláskék bogyói – amelyek valójában aprócska almák igazából – kimondottan finomak, és nem csak külső megjelenésükben hajaznak az áfonyára (ezért is nevezik kanadai áfonyának is) , hanem ízükben, és beltartalmi értékeikben is. Rossz hírét a nem nemesített alapfajtának köszönheti, mert azok bogyóinak íze nem annyira intenzív, mint a nemesített fajtáké, de itt és most nem megyek bele hosszan a mézalmácska fajok (Amelanchier ssp.)  általános leírásába, mert az nagyjából mindegyik esetében ugyanaz. Akit érdekel, olvassa el a méza...

Amikor az egészséges táplálkozásról beszélünk, gyakran hajlamosak vagyunk távoli tájakról származó „superfoodokat” keresni, miközben a megoldás sokszor a saját kertünkben, vagy a helyi kistermelők asztalán hever. A bogyós gyümölcsök – a málna, a szamóca, a szeder, az áfonya, a ribizli és a köszméte – nem csupán a nyári szezon desszertjei, hanem a természet legkoncentráltabb egészségvédő gyümölcsei. De vajon miért tartják a tudósok ezeket a bogyósokat a hosszú élet egyik zálogának, és miért nem mindegy, hogy honnan szerezzük be őket? A frissesség mítosza és a valóság: miért üresedik ki a bolti gyümölcs? Sokan abban a hitben élnek, hogy ha a boltban megveszik a szépen csomagolt, import áfonyát vagy málnát, ugyanazt az egészségügyi előnyt kapják, mintha a bokorról szednék. Sajnos ez szakmailag távol áll az igazságtól. A gyümölcsök beltartalmi értéke, különösen a vitaminok és az illékony antioxidánsok mennyisége, a szüret pillanatában van a csúcson. Onnantól kezdve, hogy a termést ...

Az egres (Ribes uva-crispa) az egyik legkedveltebb bogyós gyümölcsünk, ám szaporítása némileg nagyobb odafigyelést igényel, mint például a fekete ribizlié . Míg a ribizli szinte bármilyen földbe dugott vesszőről meggyökeresedik, az egresnél a fiziológiai sajátosságok miatt pontosabb időzítésre és specifikusabb módszerekre van szükség. Az alábbiakban a négy leghatékonyabb vegetatív szaporítási módot vesszük sorra. Fás dugványozás – a türelem játéka Bár ez a legegyszerűbb módszer, az egres esetében a gyökeresedési arány gyakran csak 40-60%-os. A siker titka az időzítésben és a hormonháztartásban rejlik. Mikor végezzük? A legalkalmasabb időszak az ősz vége, október vége és november közepe között, mielőtt a talaj megfagyna, de a növény már mélynyugalmi állapotba került. Hogyan csináljuk? Válasszunk egészséges, egyéves, ceruza vastagságú vesszőket. Vágjunk belőlük 20-25 cm-es darabokat. Az alsó vágás közvetlenül egy rügy alatt legyen, a felső pedig fél centivel a legfelső r...

Amikor egzotikus növényekről beszélünk, a legtöbbünknek a citrusok, a füge vagy a gránátalma jut eszébe. De van egy növény, amelynek a neve sokaknak ismerősen csenghet az étlapokról vagy a különleges szószok összetevői közül, mégis kevesen gondolnak rá úgy, mint szobanövényre. Ez a tamarindusz, avagy a tamarind (Tamarindus indica) . Bár a kertészetekben nem forgalmazzák ezt a fantasztikus növényt, a különlegesságekért rajongó kertészként nem mehetek el szó nélkül mellette. Ez a növény ugyanis egy igazi kihívás, egy botanikai csoda, amely megérdemli a figyelmet – még akkor is, ha itthoni körülmények között elsősorban dísznövényként tekinthetünk rá. A baloldali bonsai forrása: Facebook . Jobb oldai kép: saját növényem Ebben a cikkemben mindent elmesélek róla: honnan jött, mit szeret, és hogyan tudod életben tartani a hazai klimatikus viszonyk között. Egy kis etimológia és származástörténet A tamarindusz története éppolyan kalandos, mint az íze. Bár a tudományos neve (indica) Ind...

„Minden nap egy alma, az orvost távol tartja” – így hangzik a régi angolszász mondás, amit mi is jól ismerünk. Gyerekkorunkban belénk nevelték, hogy a gyümölcs az egészség szimbóluma, a vitaminok tárháza, a természet ajándéka. De vajon 2026-ban, a modern nagyüzemi mezőgazdaság korában is igaz ez az állítás? Vagy a szép, fényes, hibátlan gyümölcsökkel valami mást is hazaviszünk a szupermarketből, amire nem számítottunk? Egy friss, átfogó európai tanulmány eredményei most alapjaiban rengetik meg a bolti gyümölcsökbe vetett bizalmat. Az adatok sokkolóak, és sajnos Magyarország sem kivétel. Kertészként és termelőként kötelességemnek érzem, hogy beszéljünk a számok mögött rejlő valóságról, a „koktélhatásról”, és arról, hogy miért nem mindegy, honnan származik az a gyümölcs, amit a gyerekünk kezébe adunk. A láthatatlan koktél a héj alatt Nemrégiben látott napvilágot a Pesticide Action Network (PAN) Europe legújabb jelentése , amely az európai boltok polcain található alm...