Kreatív Kertész

A japán szeder (Rubus phoenicolasius) egy ázsibában őshonos málnafaj, amellyel dísznövényként és a hibrid málna nemesítésében rejlő potenciálja miatt kezdtek el foglalkozni Európába és Észak-Amerikába. Később a termesztésből kikerülve honosodott meg Európa és Észak-Amerika több részén is.

Angol nyelvterületeken elterjedt elnevezése a borbogyó (wineberry), de hazánkban a hivatalos neve nem a borbogyó, hanem a japán szeder. Közösségi oldalakon szokott borbogyóként megjelenni az eladó hirdetések között, mert így különlegesebbnek tűnik, és magasabb áron lehet eladni (ilyenkor általában a latin nevét sem írják oda). Pedig nagyjából minden kertészetben kapható, így egyáltalán nem nevezhető sem ritka, sem különleges növények.

Japán szeder bemutatása

Mint a bevezetőben már írtam, Japán, Korea és Kína az otthona ennek az ágas-bogas cserjének, melyet nem csupán ehető termése, hanem díszértéke is méltóvá tesz arra, hogy helyet szorítsunk számára a kertben. 1,2-1,8 m magasra felnyúló, kissé rendezetlen habitusú hajtásai ívesen lehajlók, sűrű szőrrel borítottak, erőteljes rozsdavörös színük miatt a levelek lehullását követően is látványosak, ezért kiváló díszítő értékkel bír. Hajtásain három, ritkábban öt levélkéből álló levelek fejlődnek, melyek felül almazöldek, alulsó oldalukon azonban ezüstösen molyhosak.

Május-júniusban nyíló virágai aprók, a szirmok fehérek, a csészelevelek zöldek, vöröses szőrrel borítottak, amelyek ragacsos váladékot választanaik ki. Ez egyfajta védekezés a rovarok ellen, amelyek képesek ebbe beleragadni. A virágokat júliustól málnára emlékeztető, kezdetben narancssárga, később vörös termések követik, melyek ehetők, de fanyar ízük miatt nem egy nagy gasztro-élmény. Bár a finomságának meghatározása egyéni ízlés dolga. Van, akinek ízlik, de az általános tapasztalatom az, hogy több embernek nem ízlik, mint amennyinek igen.

A japán szeder viszonylag könnyen nevelhető, jó alkalmazkodó képességű növény, mely leginkább félárnyékban érzi igazán jól magát. Jó vízáteresztő képességű, ugyanakkor tápanyagban gazdag talajt igényel, amely folyamatosan kissé nyirkos. Ebből máris látható, hogy a mi aszályos, forró nyarainkon nem annyira fogja jól érezni magát ez a főképp erdőszéli növény. Ha csak nem tudunk neki megfelelő helyet biztosítani. Ugyanakkor a japán szeder teljesen télálló hazánkban, de nem kedveli a szélnek kitett helyeket sem. Hajtásai a rubus fajoknál megszokottak szerint két évig élnek, második évben hoznak termést, majd ezt követően elhalnak.

Ősszel a letermett hajtásokat vágjuk vissza talajszintig. Tavasszal a gyenge növekedésű hajtások egy részét eltávolíthatjuk. Betegségekre nem hajlamos, a málna és szeder kártevői és kórokozói elkerülik, így alkalmas vegyszermentes termesztésre.

Hol lehet beszerezni a japán szedret?

Mint a bevezetőmben írtam, nagyjából minden kertészetben elérhető, és a közösségi oldalalakon is sokan hirdetik (ott főképp borbogyó néven). Nálunk a Boldogy Gyümi webáruházban egyelőre nem kapható, és a jövőben sem biztos, hogy akarunk vele foglalkozni, mert nem tartom kimondottan érdemesnek rá. Mint írtam, szép növény, ehető is és van díszítő értéke is, de annyira nem jó, hogy foglalkozzak a kereskedelmével. Túl nagy helyet foglal, és mint a málna/szeder fajok általában, gyökérről terjed, sok sarjat nevel, így folyamatos munka a kordában tartása. Egyszerűen szerintem ez a növény nem ad annyit, mint amennyi munkát megkövetel a tartása.