Kreatív kertész

Nagy divat lett az utóbbi évtizedekben a kertekben az avar összegereblyézése, majd nylon zsákokba tömködése, vagy elégetése. Ez azonban egyáltalán nem környezet- és természetbarát megoldás még akkor sem, ha nem elégetjük, hanem csak elszállíttatjuk. A legjobbat azzal tennénk a kertünkkel és a környezetünkkel, ha soha nem szednénk össze az avart, és ebben a cikkben azt le fogom írni, hogy miért gondolom így. Ez a cikk elsősorban azoknak az embereknek íródott, akik a kertjükben nem csak a milliméterre pontosan egyforma hosszúságú és fajtájú zöld fűszálakból álló unalmas monokultúrát tekintik gyönyörűnek. Azoknak írom eme sorokat, akik szeretik a természet sokszínűségét és változatosságát, és szeretnének szép és egészséges kertet a házuk körül. Az ilyen kertben sok féle élőlény él beleértve a növényeket, rovarokat, madarakat és emlősöket is egyaránt. Az ilyen kertek nyáron tele vannak pillangókkal, méhekkel, rovarokkal, madarakkal. Nyári estének sünök mászkálnak a bokrok alatt, és i

A harlekinkatica hazai megjelenése után rövid időn belül a leggyakoribb katicabogarunk lett. Mint ragadozó, jelentős hasznot hajt kártevők szabályozásával, ugyanakkor kisebb károkat is okozhat a mezőgazdaságban, kényelmetlenséget és egészségügyi problémákat a lakásokban. A harlekinkatica veszélyt jelent a Magyarországon őshonos rovarokra, így elterjedése természetvédelmi szempontból kifejezetten károsnak tekinthető. Rendszertani besorolás és leírás Aharlekinkatica a bogarak (Coleoptera) rendjén belül a katicabogarak (Coccinellidae) családjába tartozik. Az imágók 6-7,5 mm hosszúak és 4-6 mm szélesek, jellegzetes domború, szinte félgömb alakú katicabogarak. Hátoldaluk nem szőrözött, csupasz és fénylő. Fölülről nézve testük, hasonlóan más bogarakhoz, három részre tagolódik a fejre, az előhátra és a szárnyfedőkre. A fej szögletes a szemek között többé, vagy kevésbé kiterjedt fehér rajzolattal. Az előhát mintázata változatos. Általában fehér, vagy sárgásfehér alapon öt fekete folt ta

Véletlenül jött velem szembe az interneten az „S brick” névre hallgató tégla képe, ami a Swift brick , nevet viseli hazájában. Magyarul  nyugodtan fordíthatjuk fecske téglának. Nagyon megtetszett, mert szerintem egy fantasztikus találmány, ami olyan helyeken is megoldást jelenthet, ahol a mű fecskefészkek esetleg nem. Előre bocsátom, hogy ez a poszt annak ellenére, hogy konkrét termékről szól, nem egy promócios cikk. Egyszerűen valóban látom a lehetőséget benne, és nagyon örülnék neki, ha idehaza is elterjedhetne. Mi az a fecsketégla? Ez a termék nemes egyszerűséggel egy tégla, amely belül üreges, és van rajta egy nyílás. Ezt a téglát beépítjük a felípétendő épület falaiba a megfelelő helyekre, és máris fészkelőhelyeket teremtettünk a fecskék számára. Ami jó ezekben a fészkekben, hogy egyben vannak az épület falával, ezért sokkal kevésbé érzékenyek a hőmérséklet ingadozásaira, kevésbé tűnik fel a ragadozóknak, karbantartásmentes és hosszan tartó. Ezen felül nem kell azon aggódni, hogy

A Fügés szenvedélyem kapcsán találtam rá egy kapcsolatra Franciaországba, ahonnan egy különleges füge hibridet, a Ruth Bancroft fügét rendeltem magamnak. Kis alkuldozással azonban sikerült mellé szereznem az illetőtől egy Európában alig ismert, igazi ritkaságnak számító ribibizli fajtát, az örökzöld ribizlit (Ribes viburnifolium) . Nagyon megtetszett ez a növény, mert egyrészt a fügéken kívül – bár annál jóval kisebb számban – ribizli fajtákat is gyűjtök. Milyen növény az örökzöld ribizli? Az örökzöld ribizli egy szélesen elterülő évelő cserje, melynek sötétzöld levelei erősen illatosak, és esőzések után borszőlő édes illatával tölti meg a levegőt. Ezt az illatot a levelek megdörzsölésével is előcsalogathatjuk. Ez a másik ok, amiért mindenképpen fontos számomra ez a növény: imádom az illóolajos növényeket, emiatt igen sokfélét ültettem már a kertünkbe. A gyerekek is nagyon szeretik, mert miközben odakint futkárózbak, néha meg-megállnak megsímogatni a növényeket, hogy aztán mélyeket sz

Budapesti születésű vagyok, a XI. kerületben születtem, és ott is nőttem fel. Gyermekkoromban rengeteget jártunk a Gellért-hegyre és a Tabánba, így mindkét helyhez nagyon kedves emlékek kötnek. Emlékszem rá, hogy már gyermekként is mennyire imádtam a gyümölcsöket, azok között is leginkább a bogyósokat. A mostani poszt témáját képező tabáni szederfáról is sokszor csemegéztem. Aztán felnőttem, és az élet elszólított Budapestről. Feleségemmel és három gyermekemmel végül Farmoson horgonyoztuk le életünk hajóját, és azóta is itt élünk. Az elmúlt napokban került a szemem elé véletlenül egy cikk a tabáni eperfákról, aminek köszönhetően ismét eluralkodott rajtam a nosztalgia. Elmentem hát, hogy meglátogassam a tabáni eperfát, hátha még megvan. És bizony megvan még. A Főkert oldalán a neves fák között a tabáni eperfának is szenteltek egy egész oldalt, ahol az alábbiakat írják róla: „Mi maradt meg, jóformán egyedül, az egykori Tabánból? Egy (országosan is ritkaságnak számító fekete) ep

A galagonyafajok (Crataegus spp.) a rózsafélék (Rosaceae) családjába, azon belül is az almafélék (Maloideae) alcsaládjába tartoznak. Legelők, erdőszélek, cserjések rózsaszín vagy fehér virágú, piros vagy fekete bogyótermésű tövises cserjéje, de nevelhető a házi kertben is. Számos változata, alfaja ismeretes, a hazánkban őshonos fajok közül a cseregalagonya és az egybibés a leggyakoribb. Népies nevei: gelegenye, giligán, saragonya, fehértövis, Krisztustövis, Isten gyümölcse, istenalma, májusvirág. A népi gyógyászatban leggyakrabban alkalmazott szívgyógyszerek egyike a galagonya. A növényt évszázadok óta ismerjük, a cserje többnyire kertekben, szántóföldek szélén nő, vadon vagy telepített formában. Bogas sátor virágzatuk májusban, júniusban nyílik. A virágok színe az egyes fajták között eltérő lehet. Fehér, krémfehér, sárga, rózsaszín és piros színű változatok is léteznek. Leveleik szórt állásúak, a virágzat sátorozó buga. Ősszel érő, piros, narancs vagy vörös színű, gömbölyű vagy toj

A csipkebogyót (Rosa canina) mindenki ismeri: Magyarországon szinte mindenütt megtalálható. Van, ahol vadrózsának vagy csipkerózsának is nevezik, hivatalosan azonban gyepűrózsának hívják. Sok helyen megterem, hiszen nem igényes növény, leginkább hegyoldalakon, erdőszéleken, irtásokban, erdősávokban találkozhatunk vele. Ismertségét jelzi az is, hogy a köznyelvben számos egyéb névvel illetik, úgymint bicskefa, csipkefa, ebcsipke, ebrózsa, istenátkoztafa, parlagi rózsa, tüskefa. A termésére is nagyon sok kifejezést hallhatunk. Ilyen a bicske, csipke, csipkebogyó, csipkenye, csirke, gugya, hecsedli, hecsepecs és szaragógya. A bokor magassága egy-két méter, de néha elérheti akár a három méteres magasságot is. A levelek oválisak, élénkezöld színűek, és körülbelül négy-öt centi hosszúak. A virágok aprók, fehérek, rózsaszínűek vagy pirosak, és általában június és július között nyílnak. A termés (csipkebogyó) szintén piros, körülbelül egy centi átmérőjű, és általában augusztu