Kreatív Kertész

2026 januárjának elején olyasmi történt, amire a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon élők már hosszú évek óta hiába vártak: érdemi, összefüggő és vastag hótakaró borította be a tájat. Bár a hókotrók küzdelme és a közlekedési nehézségek a híradások állandó szereplői, a felszín alatt – a szó szoros és átvitt értelmében is – egy sokkal fontosabb folyamat zajlik.

Ez a hótömeg ugyanis nem csupán széppé teszi a téli tájat, hanem valódi kincs az Alföld kiszáradó talajai és szomjazó ökoszisztémája számára. 2018 óta nem láttunk ekkora kiterjedésű és víztartalmú havazást az Alföldön, amelynek hidrológiai és mezőgazdasági jelentősége felbecsülhetetlen. De miért ér többet a hó a téli esőnél, és hogyan védi meg kertjeinket, földjeinket a láthatatlan ellenségtől, a fagyos széltől? Ebben a cikkben erről fogok írni.

A 2018-óta tartó téli cspadékböjt vége

Az elmúlt közel egy évtizedben a telek karaktere drasztikusan megváltozott a Kárpát-medencében. A tartós, kemény fagyok és a hetekig megmaradó hó helyét átvették az enyhe, saras, gyakran csapadékszegény hónapok rövid, de időnként igen erős fagybetörésekkel. Különösen fájó volt ez az Alföld számára, amely 2018 óta nem kapott ilyen jelentős mennyiségű, szilárd halmazállapotú csapadékot. Mi 2018-ban költöztünk be farmosi házunkba, és pont azon a télen történt, hogy akkora havazás volt, hogy alig lehetett az utakon közlekedni. Ez volt nagyjából az utolsó komoly havazás a jelenlegi, 2026-os havazásig. A mostani helyzet rendkívüliségét jól mutatják a számok: a lehullott hó vízegyenértéke – vagyis ha hirtelen elolvadna, mennyi vizet jelentene – elképesztő mennyiséget, becslések szerint az Alföldön összesen mintegy egymilliárd köbmétert tesz ki. Ez a volumen a Balaton teljes vízkészletének mintegy fele, ami most, mint egy óriási, lassan kiolvadó víztartály, a földeken pihen.

Talajvízszintek Magyarországon, pirossal az eltérés a 30 éves átlagtól (forrás: geoportal.vizugy.hu)

Ez a víztömeg az utolsó pillanatban érkezett. A talajvízszintek az elmúlt évek aszályai és a hómentes telek miatt drámai mélységekbe süllyedtek. A vizugy.hu talajvíz-térképeken az Alföldet vörös színnel jelölték, ami a sokéves átlagtól való negatív eltérést, vagyis a vízhiányt mutatja. A teljes felszín alatti készlethiány elérheti akár a tíz Balatonnyi vízmennyiséget is, ami elképesztően nagy mennyiség. E hiány egyik fő okozója (a rengeteg mezőgazdasági öntözésre használt, tehát nem lakossági célú kút mellett) a téli hóban tárolt vízkészlet drasztikus csökkenése az utóbbi évtizedekben. A mostani havazás az első komolyabb esély arra, hogy ez a tendencia megforduljon, vagy legalábbis mérséklődjön ez a veszteség.

Miért jobb a hó, mint az eső?

Sokan felteszik a kérdést: nem mindegy, milyen formában esik le a víz, ha a mennyiség ugyanannyi? Hidrológiai és talajtani szempontból egyáltalán nem. A téli esőkkel az a legnagyobb probléma, hogy gyakran intenzíven érkeznek, és a fagyott vagy telített felszíni rétegekről gyorsan lefolynak. A víz ilyenkor a csatornákba, majd a folyókba kerül, és végül elhagyja az országot anélkül, hogy a mélyebb talajrétegeket érdemben átnedvesítette volna.

A hó ezzel szemben a „lassú víz” elvét követi. Amikor a hőmérséklet emelkedni kezd, az olvadás nem egyik pillanatról a másikra történik (kivéve extrém melegbetörés esetén). A hólé lassan, cseppenként szivárog be a talajba. Ez a folyamat időt hagy a földnek, hogy elnyelje a nedvességet, mint egy szivacs. A lassú beszivárgás kulcsfontosságú a talajvízkészletek visszapótlásában, amely a nyári aszályok idején az egyetlen tartalékot jelenti a növényzet számára. Ha a talaj mélyebb rétegei télen feltöltődnek, a növények gyökerei a száraz júliusi hetekben is találnak nedvességet az alsóbb zónákban. A mostani hóréteg tehát tulajdonképpen egy hatalmas tartalék, amely akkor hasznosul, amikor a legnagyobb szükség van a vízkészletek stabilizálására.

Fagyos szél és a szublimáció

A hótakaró szerepe azonban nem merül ki a vízpótlásban. Van egy másik, kevésbé közismert, de a kertészek és gazdák számára annál fontosabb szerepe: a védelem a kiszáradás ellen. A hómentes, de fagyos telek egyik legkárosabb jelensége a száraz fagy. Ilyenkor a hőmérséklet tartósan nulla fok alatt van, amit gyakran erős, metsző szél kísér. Ez a kombináció rendkívül agresszíven szárítja a talajt. A jég ugyanis képes anélkül gőzzé válni, hogy folyékony halmazállapotot venne fel – ezt nevezzük szublimációnak. A fagyos szél folyamatosan szállítja el a párát a talajfelszínről, gyakorlatilag kiszívja a nedvességet a föld felső rétegeiből.

Ez a jelenség azért különösen veszélyes, mert már télen elkezdi fokozni a talajvízvesztést, ami már előre ráerősít a nyári aszályra. A csupasz talajfelszín védtelen a szél eróziós és szárító hatásával szemben. A mostani, vastag hóréteg azonban fizikai gátat képez a légkör és a talaj között. Megakadályozza, hogy a szél közvetlenül érintkezzen a földfelszínnel, így drasztikusan csökkenti a párolgási és szublimációs veszteséget. A hó alatt a talaj nedvessége konzerválódik, az ősszel bekerült csapadék nem illan el, hanem ott marad, ahol a növényeknek szükségük lesz rá.

Ökológiai paplan: hogyan menti meg a kertet a hó?

Kertészeti és ökológiai szempontból a hótakaró egyfajta áldásos paplan. A levegő kiváló hőszigetelő, a friss hó szerkezete pedig rengeteg levegőt zár magába a hókristályok között. Ennek köszönhetően a hóréteg alatt egészen más mikroklíma uralkodik, mint fölötte

Amikor odakint röpködnek a mínusz 10-15 fokok, egy 10-20 centiméteres hóréteg alatt a talaj hőmérséklete gyakran csak éppen fagypont körül, vagy alig az alatt alakul. Ez a hőmérséklet-különbség életmentő lehet a növényvilág számára. A csupasz talajon a fagy mélyre hatol, ami roncsolhatja a növények gyökérzetét, különösen a sekélyen gyökerező dísznövények, a fiatal gyümölcsfa-csemeték vagy az őszi vetésű gabonák esetében. A fagykár sokszor nem is a föld feletti részek elfagyását jelenti, hanem a gyökérzóna sérülését, vagy a talaj ún. felfagyását, amikor a jégkristályok növekedése eltépi a hajszálgyökereket. A hótakaró ezt a mechanikai roncsolást is megakadályozza azzal, hogy tompítja a hőingadozást.

Kertünkben a hótakaró alatt telelő évelők, hagymások és a gyep is sokkal nagyobb biztonságban vannak. A hószigetelés alatt a növények nyugalmi állapota kiegyensúlyozottabb, nem éri őket sokkhatásként egy hirtelen jött, extrém lehűlés. Ráadásul a hó megvédi az örökzöldeket (pl. tuják, fenyők, babérmeggy) az ún. élettani szárazságtól is. Ez akkor következik be, amikor a növény föld feletti része a téli napsütés és szél hatására párologtatni kezd, de a mélyen átfagyott talajból a gyökerek nem tudnak vizet felvenni. Ha hó takarja a tövüket, a talaj kevésbé fagy át, így a vízutánpótlás is biztosabb maradhat.

A jövő záloga az olvadás üteme

Bár a mostani havazás okot ad az optimizmusra, a szakemberek figyelmeztetnek: a csata a hóolvadáskor dől el. A legideálisabb forgatókönyv a lassú, fokozatos enyhülés, amikor nappal olvad, éjszaka pedig visszafagy a felszín. Ez biztosítaná a maximális beszivárgást. Egy hirtelen jött, esővel kísért drasztikus felmelegedés esetén a víz nagy része sajnos elfolyna – bár a talajnedvesség szempontjából még ez is jobb a semminél.

Összességében elmondható, hogy a 2026-os év eleji havazás az Alföld számára egy régóta várt, létfontosságú esemény. Nem csupán a táj szépségét adja vissza, hanem működésbe hozza azokat a természetes védekező mechanizmusokat – a talajvíz-visszapótlást, a párolgás csökkentését és a hőszigetelést –, amelyek nélkül a magyar mezőgazdaság és a kertek is sokkal kiszolgáltatottabbak lennének a klímaváltozás szélsőségeinek. Becsüljük meg ezt a fehér takarót, amíg tart, mert minden centimétere aranyat – pontosabban vizet és életet – ér a földjeinknek.

Felhasznált és ajánlott források az adatok és szakmai megállapítások hátteréhez:

• Válasz Online: Havazás, időjárás, vízpótlás – Az alapadatok és a vízügyi helyzet elemzése.
• HungaroMet (OMSZ) archívumok – A 2018 óta tartó hómentes telek és aszálystatisztikák háttere.
• Plantae.hu: Növényi küzdelmek - Időjárás – A fagyos szél szárító hatása és a növények téli védelme.