Translate

Ezüstcseresznye, vagy pirostermésű ezüstfa (Elaeagnus umbellata)

Az ezüstcseresznye, vagy pirostermésű ezüstfa (Elaeagnus umbellata), amit angol nyelvterületeken neveznek őszi olajbogyónak (autumn olive), vagy ezüstbogyónak (silverberry) is egy nagy lombhullató cserje ezüstös vagy aranybarna tüskés szárakkal. Keskenyen ovális, bőrszerű, hullámos szélű levelei hossza 5-10 cm, melyek fiatalon ezüstösek, majd később zöldre színeződnek. Az illatos, krémszínű vagy sárgás virágok kis fürtökben jelennek meg a levelek hónaljában időjárástól függően tavasz végén, vagy nyár elején. Ezt követi a tojás alakú ehető gyümölcsök bősége, amelyek kora ősszel pettyes pirosra érnek (bár léteznek sárga termésű fajták is, az alapszín a piros).

Nem az ezüstcseresznye az első ezüstfa féle (Elaeagnus), amit a kertembe ültetek és bemutatok nektek. Márciusban írtam a Somtermésű ezüstfáról (Elaeagnus multiflora), azaz a Goumiról cikket, amiben azt a bogyós gyümölcstermőt mutattam be nektek. Az ezüstcseresznye ennek a rokona, és nagyon jól kiegészítik egymást a kertben.

Az ezüstcseresznye hazánkban teljesen télálló (-35 fokig bírja a fagyokat), így nem kell attól félnünk, hogy elfagy, és tavasszal már nem hajt ki. Ágrendszere gazdagon elágazó, a bokor végső mérete pedig általában nem haladja meg a négy méteres magasságot és az egy méteres szélességet. Bár nem igényel metszést, de jól tűri azt, így alkalmas lehet ehetőt termő sövénynek is. Szereti a sok napfényt, ezért mindenképpen olyan helyre ültessük, ahol ezt megkaphatja. Jól tolerálja a szárazságot, és nem viseli el a folyamatosan nedves, vizes helyeket, így adódik, hogy a legjobban a jó vízelvezetésű talajokon fejlődik. Gyökérzete nitrogénmegkötő, így szegényesebb, tápanyagokban gyérebb talajokon is kielégítően fejlődik. Komoly kártevői, kórokozói nem ismertek, ezért nem igényel különösebb növényvédelmet sem. Ennek köszönhetően jól beilleszthető biogazdálkodásba is.

Az érett gyümölcsök pépesek, lédúsak és édesek, 3–9 mm hosszúak, 5 mm átmérőjűek, átlagosan 137 milligramm súlyúak, vékony héja az egész gyümölcsöt borítja. Sok az A-, C- és E-vitamin a bogyókban, valamint magas az antioxidánstartalmuk (likopin), így fogyasztásuk egészséges, és javasolt. Frissen, szárítva vagy feldolgozva (piték, lekvárok vagy befőttek) fogyaszthatók.

Az ezüstcseresznye gyökérsarjakkal és önvetéssel egyaránt képes terjedi, így érdemes odafigyelni rá, hova ültetjük. Bár nem annyira terjedő, mint a hazánkban is invazívnak számító keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), de azért ha nem gondozzuk megfelelően, az ezüstcseresznye is teret hódíthat magának. A bogyók már érés előtt is nagy kedvencei a madaraknak, akik komoly szerepet vállalnak a növény terjedésében a magok széthordásával. Igen bőtermő növényről van szó, mivel egyetlen ezüstcseresznye bokor is képes akár 30-35 kg gyümölcsöt teremni kifejlett korára, ami nem kis mennyiség.

Források: en.wikipedia.org, www.gardenia.net

KÖSZÖNÖM A MEGOSZTÁST! 😊

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

Kép

Ribizli metszése szakszerűen, hogy garantált legyen a bő termés

Sokunk nagy kedvence az alig másfél méteres bokrokon tündöklő fekete, fehér, rózsaszín vagy éppen piros bogyók, azaz a ribizlik. Ezek a csodás gyümölcstermők rengeteg egészséges gyümölccsel tudnak minket évről évre megajándékozna. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy minden évben szakszerűen megmetsszük őket. Metszés, és élettani folyamatok szempontjából azonban különbséget kell tenni a fekete ribizli (Ribes nigrum) és a piros ribizli (Ribes rubrum) között. A két faj ugyanis eltérő metszési módot igényel a bőséges termés biztosítása érdekében. Joggal merülhetne fel a kérdés, hogy mi a helyzet a fehér és a rózsaszín ribizli fajtákkal? Ezek tulajdonképpen színhiányos piros ribizlik, azaz a Ribes rubrum fajhoz tartoznak, így gondozás és metszés szempontjából is ekképp kell kezelni őket. fekete ribizlik metszése (Ribes nigrum) A fekete ribizli az egyéves vesszőkön hozza a legtöbb termést, majd ahogy öregszik a vessző, egyre kevesebb és apróbb termések fejlődnek rajta. Ezért a feke...
Kép

Ribizli szaporítása dugványozással – egyszerűbb nem is lehetne

Sokat írtam már a kertemben lévő ribizli fajtákról , és általában mindenhol leírom, hogy mennyire könnyű a ribizli dugványozással történő szaporítása. Ebben a cikkben most ezt fogom bemutatni lépésről lépésre, hogy lássátok, tényleg mennyire egyszerű a ribizli dugványozása. Ebben egyébként nincs nagy különbség a piros ribizli és a fekete ribizli között, mindkettő egyaránt jól gyökeresedik, ha a megfelelő dugványt a megfelelő időben a megfelelő közegbe dugványozzuk, majd a megfelelő körülményeket biztosítjuk a számára a megfelelő időn keresztül... 😁 Mikor érdemes a ribizlit dugványozni? A szakirodalom szerint ősszel lombhullás után, vagy tavasszal rügypattanás előtt. A lényeg, hogy a dugványokat még a növény nyugalmi állapotában vágjuk le és dugványozzuk el. Látható tehát, hogy igen nagy idő intervallum áll rendelkezésünkre ehhez, én mégis a tavaszi dugványozást részesítem előnyben, és ezt ajánlom mindenkinek. Ennek egyik oka az, hogy az ősszel eldugványozott vesszőket tavaszig...

Időjárás

A szerzői jogokról

Az oldalon található tartalmak részleteikben szabadon felhasználhatóak és terjeszthetőek a forrás hiteles és kattintható link formájú megjelölésével. Egyéb esetekben a tartalom felhasználása tilos. A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett cikkek és/vagy fotók kereskedelmi célú felhasználásához a szerző nem járul hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2020- www.kreativkertesz.hu