Az ezüstcseresznye, vagy pirostermésű ezüstfa (Elaeagnus umbellata), amit angol nyelvterületeken neveznek őszi olajbogyónak (autumn olive), vagy ezüstbogyónak (silverberry) is egy nagy lombhullató cserje ezüstös vagy aranybarna tüskés szárakkal. Keskenyen ovális, bőrszerű, hullámos szélű levelei hossza 5-10 cm, melyek fiatalon ezüstösek, majd később zöldre színeződnek. Az illatos, krémszínű vagy sárgás virágok kis fürtökben jelennek meg a levelek hónaljában időjárástól függően tavasz végén, vagy nyár elején. Ezt követi a tojás alakú ehető gyümölcsök bősége, amelyek kora ősszel pettyes pirosra érnek (bár léteznek sárga termésű fajták is, az alapszín a piros).

Nem az ezüstcseresznye az első ezüstfa féle (Elaeagnus), amit a kertembe ültetek és bemutatok nektek. Márciusban írtam a Somtermésű ezüstfáról (Elaeagnus multiflora), azaz a Goumiról cikket, amiben azt a bogyós gyümölcstermőt mutattam be nektek. Az ezüstcseresznye ennek a rokona, és nagyon jól kiegészítik egymást a kertben.

Az ezüstcseresznye hazánkban teljesen télálló (-35 fokig bírja a fagyokat), így nem kell attól félnünk, hogy elfagy, és tavasszal már nem hajt ki. Ágrendszere gazdagon elágazó, a bokor végső mérete pedig általában nem haladja meg a négy méteres magasságot és az egy méteres szélességet. Bár nem igényel metszést, de jól tűri azt, így alkalmas lehet ehetőt termő sövénynek is. Szereti a sok napfényt, ezért mindenképpen olyan helyre ültessük, ahol ezt megkaphatja. Jól tolerálja a szárazságot, és nem viseli el a folyamatosan nedves, vizes helyeket, így adódik, hogy a legjobban a jó vízelvezetésű talajokon fejlődik. Gyökérzete nitrogénmegkötő, így szegényesebb, tápanyagokban gyérebb talajokon is kielégítően fejlődik. Komoly kártevői, kórokozói nem ismertek, ezért nem igényel különösebb növényvédelmet sem. Ennek köszönhetően jól beilleszthető biogazdálkodásba is.

Az érett gyümölcsök pépesek, lédúsak és édesek, 3–9 mm hosszúak, 5 mm átmérőjűek, átlagosan 137 milligramm súlyúak, vékony héja az egész gyümölcsöt borítja. Sok az A-, C- és E-vitamin a bogyókban, valamint magas az antioxidánstartalmuk (likopin), így fogyasztásuk egészséges, és javasolt. Frissen, szárítva vagy feldolgozva (piték, lekvárok vagy befőttek) fogyaszthatók.

Az ezüstcseresznye gyökérsarjakkal és önvetéssel egyaránt képes terjedi, így érdemes odafigyelni rá, hova ültetjük. Bár nem annyira terjedő, mint a hazánkban is invazívnak számító keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), de azért ha nem gondozzuk megfelelően, az ezüstcseresznye is teret hódíthat magának. A bogyók már érés előtt is nagy kedvencei a madaraknak, akik komoly szerepet vállalnak a növény terjedésében a magok széthordásával. Igen bőtermő növényről van szó, mivel egyetlen ezüstcseresznye bokor is képes akár 30-35 kg gyümölcsöt teremni kifejlett korára, ami nem kis mennyiség.

Források: en.wikipedia.org, www.gardenia.net

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjainkról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeinket és a fontos értesítésket fogod megkapni.