Az Elaeagnus multiflora, avagy leggaykoribb nevein a somtermésű ezüstfa, ezüstcseresznye (így egy másik rokon fajt is neveznek), goumi, gumi vagy natsugumi egy Kínában, Koreában és Japánban őshonos Elaeagnus faj. Rokona a nálunk igen gyakori keskenylevelű ezüstfának (Elaeagnus angustifolia), illetve a homoktövisnek (Hippophaë rhamnoides) is. Másik ehető rokona a Elaeagnus umbellata, amely szintén egyre gyakrabban ültetett bogyós növény a kiskertekben. A gyakorlatban egyébként inkább ezt nevezik ezüstcseresznyének idehaza, mert ennek vannak kerek, cseresznyére emlékeztető bogyói. Hozzám egy lengyelországi rendelés során érkezett egy gyönyörűségesen szép nagy példány, amely már akár ebben az évben is teremhet. 😊

Az Elaeagnus multiflora egy lombhullató vagy félörökzöld cserje vagy kisebb fa, amely 2–3 méter magasra nő meg legfeljebb 30 cm átmérőjű, sötétbarna kéreggel. A hajtásokat sűrűn apró vörösesbarna pikkelyek borítják. A levelek tojásdadok vagy elliptikusak, 3–10 cm hosszúak és 2–5 cm szélesek, felül zöldek, alul ezüstöstől narancssárgáig terjedő színűek sűrű kis pikkelyekkel. Fehér vagy sárgásfehér, illatos virágai magányosan vagy párban nőnek a levél hónaljakban májusban.

Mézelő növény, tehát a méhek és egyéb beporzók előszeretettel látogatják. A somtermésű ezüstfa ezüstös pikkelyes piros gyümölcse általában kissé ovális alakú, egy centi hosszú csonthéjas termés, mely nagyjából két-három centiméteres kocsányon lóg. A lédús bogyók nyár közepén vagy végén érnek időjárástól függően, és ízük kellemesen fanyar, édesen savanykás. Egyes vélekedések szerint hasonlít íze a rebarbaráéhoz.

A termések héja igen vékony, ami megnehezíti a szállítást és a tárolást, így első sorban friss fogyasztásra, vagy helyben történő feldolgozásra alkalmas. Készíthető belőle lekvár, szörp, de akár bor is. Az Elaeagnus nemzetség többi fajához hasonlóan a somtermésű ezüstfa is aktinorhizális növény, ami annyit jelent, hogy szimbiózisban él a talajban a Frankia baktériummal. Ezek a baktériumok képesek megkötni a légköri nitrogént, így használható formában elérhetővé teszik a gazdanövény számára, valamint a körülötte közel élő más növények számára is. Ez a tulajdonság lehetővé teszi a növény számára, hogy gyengébb talajokon növekedjen, mint egyébként tenné. Ezt a tulajdonságát kihasználhatjuk növénytársításokban is.

Fontos tulajdonsága, hogy éghajlatunkon szinte teljesen télálló: nagyjából -20 fokig képes elviselni a fagyokat a talaj feletti része. Ha véletlenül ennél hidegebb lenne, akkor tövig visszafagy, de tavasszal tőről újra kihajt, és megújul. Ilyenkor egy-két évig mellőznünk kell a terméseket.

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjainkról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeinket és a fontos értesítésket fogod megkapni.