A hottentottafüge (Carpobrotus edulis) egy Dél Afrikában őshonos szukkulens növény, amely a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családba tartozik. Szokásos elnevezései még a boszorkányujj, a savanyú füge, a tengeri füge és a jégvirág is. Igénytelen, gyorsan növekedő faj, melyet számos esetben talajtakaró pionír növényként telepítettek be Európába.

Élénkzöld (idősebb korban vörösesek) pozsgás levelei keresztmetszetben háromszög alakúak, és nagyjából 60-130 x 10-12 mm méretűek. A kúszó hajtástengely a szárcsomóknál (nóduszok)  legyökerezik, így a növény vegetatív módon is rendkívül gyors térhódításra képes. Májustól szeptemberig nyíló 100-150 mm átmérőjű sárga, vagy halványrózsaszín virágai felületes szemlélő számára rendkívül hasonlítanak a fészkesek (Asteraceae) virágzatához.  A hottentottafüge mutatós nagy virágai azonban egyetlen igazi magányos virágok, nem pedig virágzatok.

Húsos, savanyú fügeterméshez hasonló sokmagvú áltermése 35 mm átmérőjű, szárnyas szárakon. Éretten illatossá, és sárgává váló termése ehető. A termés külső fala az érést követően szép lassan ráncossá, és bőrszerűvé válik. A magvak a ragacsos, édes, zselészerű nyálkarétegbe ágyazódnak. A gyümölcsök frissen fogyaszthatók, erős, fanyar, sós, savanyú ízűek. Több helyen gyógynövényként ismerik. Leginkább a termés préselt nedvét használják különböző célokra fertőtlenítő, antiszeptikus hatása miatt. Ismert két másik faja: Carpobrotus acinaciformis és a Carpobrotus deliciosus, amelyek édesebbek, ízletesebbek, illetve ezek virágszínei is eltérnek az alapfajétól.

Hottentottafüge Európában

Napjainkra Franciaországban, az Ibériai félszigeten, vagy Dél Anglia atlanti partvidékein, de a Földközi-tenger környékén is hatalmas monospecifikus, a biodiverzitást  kizáró Carpobrotus régiók alkultak ki. A sziklákat szinte teljesen benövő, és a homokdűnéken is sebesen terjeszkedő növények monokultúrái sok helyem hatalmas területen uralják a tengerpartokat.

Aki  már egyszer is látta a sós szélben, és a szikrázó verőfényben a látóhatár széléig terjedő  Carpobrotus edulis állományokat, biztosan elámul, és felötlik benne a kérdés: mi lehet ennek az agresszív terjeszkedésnek a titka? Hiszen a jégvirágként, vagy hottentotta fügeként is emlegetett faj eredetileg Dél-Afrika partjai mentén él. Európai jelenléte azoknak a behurcolt egyedeknek köszönhető, amelyek kiszorították a parti zónából a kevésbé agresszív őshonos fajokat, és így tudtak gyorsan elterjedni. A jövevénnyel együtt nem érkeztek meg azok a természetes partnerek - pl. teknősök és más állatok -, amelyek növekedését eredeti élőhelyén kordában tartják. Emellett szerencsétlen véletlen, hogy a partmenti jégvirágmezők egy másik jövevény, az Európába még a mi honfoglalásunk előtt Dél-Ázsiából behurcolt házi patkány kedvelt élőhelyei lettek. A hottentottafüge termések a patkány kedvenc csemegéi, és a nagy területeken kóborló rágcsálók ürülékükkel tovább terjesztik a magokat. Az ürülékben a magok jobban csíráznak, és gyorsabban fejlődnek, mint a puszta sós talajokon, melyeket  később majd kúszó indáikkal borítanak be.

Hazánkban szinte nulla az esélye annak, hogy ilyen hatalmas fövenyeket alkosson a hottentottafüge, mivel elég fagyérzékeny (nagyjából -4 Celsius fokig viseli el a fagyokat, de jobb 0 Celsius felett teleltetni). Szabadföldben nem képes az ülő növény áttelelni, ezért dísznövényként is csak dézsában, télen védett helyen teleltetve tartható Magyarországon...

Ha szeretnél többet is megtudni a hottentottafügéről, akkor olvasd el a teljes cikkem a Fügés ember honlapomon... 🤠

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjainkról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeinket és a fontos értesítésket fogod megkapni.