A stevia nemzetségbe 240 faj tartozik, melyek nagy része Dél-Amerikában és Mexikóban őshonos, de számos faj megtalálható északon is, például Arizónában, Új-Mexikóban és Texasban is. A ma is cukorpótlóként használt növénnyel, a Steviával (Stevia rebaudiana) kapcsolatos vizsgálatokat, kutatáspkat első ízben egy spanyol botanikus és orvos, Petrus Jacobus Stevus (Pedro Jaime Esteve) kezdte meg, akinek a stevia név is köszönhető.

Egyébként hivatalos magyar elnevezése pedig a jázminpakóca, de nevezik még édesfűnek vagy édes levélnek is. A stevia az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növény, mely Dél-Amerikában őshonos és édes leveléről nevezetes fűszer és gyógynövény. A levelek édessége 30-45 szöröse a szacharóz édességének, így valóban tökéletes cukorpótló. Leveleiből több féle módon is készülhet kivonat, de akár teaként is fogyasztható főzete. A Guarani nép már több, mint 1500 éve használja ezt a növényt és iparilag Paraguayban és Brazíliában is nagy mennyiségben állítják elő és használják fel az ottani gyógyászati szervezetek. A leveleket hagyományosan több száz évig használták fel mind Paraguayban, mind Brazíliában a teákban, a gyógyszerekben mint egyfajta „édes élvezetet”.

A stevia alapvető összetevői a glikozidok, melyek a növény édes ízéért felelősek. 1899-ben a svájci botanikus Moisés Santiago Bertoni kelet-paraguayi kutatásai során részletesen leírta a növényt és beszámolt annak intenzív édes ízéről. Addig csak kevés kutatást végeztek a témában, Bertoni leírását csak 1931-ben követte két francia vegyész, akik izolálták a steviában található glikozidokat. Ezeket a vegyületeket stevioside-nak és rebaudioside-nak nevezték el, valamint megállapították róluk, hogy 250-300-szor édesebbek, mint a szacharóz, ezenfelül hő stabilak, ph-stabilak és nem erjeszthetőek. A vegyületek pontos szerkezetét 1955-ben tették közzé. Levelében megtalálható ásványi anyagok a cézium, a magnézium, a kálium, a foszfor, a cink, a vas, a kobalt, és a mangán. Tartalmaz P-, A-, E-, C-vitamint, béta-karotint, nikotinsavat, egyedülálló illóolajokat, aminosavakat és pektineket. A korai 1970-es években Japánban a stevia felváltotta az olyan mesterséges édesítőszereket, mint a ciklamát és a szacharin, melyek gyaníthatóan rákkeltőek. A növény leveleit, vizes kivonatait és magát a stevioside-ot használják édesítőszerként ott. Japánban először 1971-ben a Morita Kagaku Kogyo vállalat mutatta be az első japán édesítőszert, ami steviából készült, azóta a Japánok a steviát különböző élelmiszer ipari termékekben is használják. Japánban jelenleg több steviát fogyasztanak, mint bármelyik másik országban, a piac 40%-át teszi ki. Európába először az 1800-as években került, szélesebb elterjedése a második világháború cukorhiányának köszönhető.

Vita a steviaval kapcsolatban

A steviáról szóló rendelkezések országonként változnak. Néhány országban már évtizedek vagy évszázadok óta használják, például széles körben elterjedt Japánban, ahol főleg édesítőszerként alkalmazzák. Egyes országokban azonban az egészségügyi helyzet és a politikai viták korlátozzák a stevia forgalmazását, például az Amerikai Egyesült Államok a 90-es években be is tiltotta egy időre mint táplálékkiegészítőt, hiszen úgy gondolta, hogy az anyag rákkeltő. Azonban 2008-ban újra engedélyezte az anyagot, mivel bebizonyosodott róla, hogy használata teljesen biztonságos. Az évek során pedig egyre nőtt azon országok száma, akik a steviát el kezdték használni. 2011-ben az EU is jóváhagyta a növény használatát december elején kezdődő ülésén.

Azt azonban érdemes tudni, hogy a steviát, mint boltban kapható édesítőszert két féleképpen lehet előállítani: természetes forrásból (a növény leveleiből) kivonni, illetve szintetikusan előállítani máe vegyületekeből. A vita, miszerint a stevia rákkeltő lenne, erre a mesterségesen előállított változatra vonatkozott. De aztán végül mégis engedélyezték ezt is. Azt azonban soha senkinek sem sikerült igazolnia, hogy a stevia leveleinek fogyasztása rákos megbetegedéseket okozna.

Gyógyhatása és étkezési célú felhasználása

A levelét, illetve az abból kinyerhető és az édes ízért felelős szteviozidokat sokfelé édesítőszerként használják, ízhatása azonos tömegű cukorénál mintegy 300-szor erősebb, lassabban alakul ki és tovább tart. Nagyobb mennyiségben fogyasztva kesernyés utóíz alakul ki, amely az édesgyökérre emlékeztet. A világ különböző részein ételek és italok édesítésére használják és főzésre is alkalmas, mert a hatóanyaga nem bomlik le a melegítéstől. Fogyasztása esetén nem jelentkezik fogszuvasodás, melyet az ázsiai több évtizedes használat alatt külön vizsgáltak. Az Egyesült Államokban a élelmiszeripar területén történő felhasználását feloldották, ezért a két legnagyobb üdítőital gyártó is piacra dobta első sztíviatartalmú termékeiket.

Intenzív édes íze alkalmassá teszi alacsony szénhidrát-bevitelű étrendekben édesítésre. Egyes tüneteket, mint amilyen az elhízás, a cukorbetegség, az allergia, az érelmeszesedés, vagy a magas vérnyomás, előnyösen befolyásolhat. A vércukorszintre nincs hatása, sőt még kissé növeli is a glükóztoleranciát, ezért cukorbetegek számára is használható. Meggátolja sok káros baktérium és vírus szaporodását, így hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza és szájfertőzés ellen.

Jótékony hatása révén javítja a szövetek oxigénellátását, normalizálja az anyagcserét és a fermentációs rendszerek működését, csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít a vashiányos állapotokban, biztosítja az immunomodulációs, stresszellenes, májvédő és gyulladásgátló hatásokat, visszaállítja az érrendszer periférikus mikrokeringését, semlegesíti és eltávolítja a szervezetünkben felhalmozott méreganyagokat a radionukleidokat is. Táplálja az endokrin rendszert, serkenti az inzulintermelést, helyreállítja a vércukorszintet, stabilizálja a vérnyomást és serkenti a vizelet-kiválasztási rendszer működését.

A guarani indiánok már több száz évvel ezelőtt a növényből nyert folyadékot alkalmazták a sebek gyors gyógyítására, mert segít megakadályozni a hegesedést. Alkalmazzák még bőrbetegségek kezelésére, bőrregeneráló hatása miatt. Porok, cseppek vagy tabletták formájában beszerezhető Magyarországon is táplálék-kiegészítőként, valamint több kozmetikai szer alapanyagaként is találkozhatunk vele.

Stevia termesztése és igényei

A stevia eredetileg csak az amerikai kontinensen volt megtalálható. Főként Paraguay, Argentína és Brazília hegyvidékein termesztették félszáraz éghajlati viszonyok között. Ezekben a régiókban az éves csapadékmennyiség 1500-1800 mm, az éves átlaghőmérséklet pedig 21 ºC körül van. Az Amambai-fennsík, amelyet a stevia hazájának tartanak, főként savanyú, homokos és agyagos talajokkal rendelkezik, amelyek általában terméketlennek számítanak. Hazánkban leginkább dézsás növényként tarhatjuk, mert a fagyokat egyáltalán nem tolerálja.

A növényt magról lehet ültetni, de ez még a gyakorlott kertészeknek sem mindig egyszerű, mert csírázási aránya nagyjából 5% körüli, valamint a begyűjtött magok csíraképessége nagyjából két hónapig marad meg, azután használhatatlanok. Éppen ezért sokkal egyszerűbb palántaként megvásárolni, és úgy nevelgetni.

A stevia nem túl vízigényes, de mivel gyökere sekélyen futnak a talajban, nem viseli jól a talajfelszín teljes kiszáradását. Ezen felül igen tápanyagigényes növény. Ha mindezt összevetjük azzal, hogy nagyon fagyérzékeny, hamar kiderül, hogy tényleg sokkal jobban járunk, ha dézsában neveljük. Erre a célra kimondottan alkalmas egy 12 literes műanyag vödör, abban bőven ellesz évekig is akár. Használjunk magas szervesanyagtartalmú virágföldet. Kielégítően fejlődik félárnyékban, szűrt napfényben is, de a legjobban a közvetlen napsütést szereti. Sose hagyjuk teljesen kiszáradni a földjét, de óvjuk a pangó víztől. Az első fagyok előtt vigyük fagymentes, de világos helyre. Ilyen védett helyen minimális öntözéssel könnyedén átteleltethető.

Stevia betakarítása

Késő ősszel szedjük le a leveleket a növény száráról, a talajtól számítva kb. 10 cm magasságig, és a leveleket egy hálóban vagy vásznon szárítsuk ki. A legjobb módszer erre, ha 12 órára közvetlen napfénytől védett, de kellően meleg és szellős helyre tesszük őket. Ennél hosszabb ideig azonban nem tanácsos, mert a levelek veszíthetnek édes ízükből.

A leveleket le lehet főzni teának vagy édesítésre használni . Ha sztíviafolyadékot készítünk, akkor egy csésze meleg vizet öntünk egy negyed csésze szárított levélre (vagy kávédarálóban ledarált levélre), és hagyjuk állni 24 órán keresztül szobahőmérsékleten. Hűtőben tárolva a sztíviafolyadékot hosszú ideig fel lehet használni ételek, italok ízesítésére.

Források: hu.wikipedia.org, stevia.org.hu, www.hazipatika.com

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjainkról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeinket és a fontos értesítésket fogod megkapni.