Kreatív Kertész

Amikor a házunkat megvettük, a telek eléggé elhanyagolt állapotban volt. Félig összedől baromfiudvar, beszakadt tetejű pottyantós WC, beomlott oldalú ásott kút, és hasonlók. Elég veszélyes hely volt kicsi gyermekes családok számára. Rengeteg idő ment el rá, hogy kitisztítsuk. Ennek a tisztogatásnak lett az áldozata egy beszakad oldalú kút, amibe elemlámpával belevilágítva láttuk, hogy tele volt szeméttel (műanyag palackok, befőttes üvegek, fa darabok, nylon zacskók, stb), és még valamiféle döglött állat is úszott a tetején. Szóval világos volt, hogy ezt meg kell szüntetni. Elbontottam a rozoga építményt felőle, majd 10-12 sort megmentettem az ívelt kúttéglákból is. Ezek jóval a víz szintje felett voltak, így azon kívül, hogy földben voltak, tisztának nyilvánítottam őket. Ezt követően betemettem a kutat. Ezen kúttéglák szolgáltatták az alapanyagot a jelen poszt alanyát képező tűzrakóhoz.

A történet nagyon egyszerű, nem bonyolítottam nagyon túl. Kiraktam egy teljes kört a kúttéglákból úgy, hogy minden tégla között hagytam öt-hat centi hézagot (tulajdonképpen ezenken a hézagokon át fog tudni oxygénhez jutni a lobogó tűz akkor is, ha felölről bele lóg egy bogrács), majd körbe jelöltem a fűben az ásó élével. Félre tettem őket, és megtisztítóttam a területet a fűtől. Vízmérték segítségével teljesen vízszintesre állítottam be a talaj szintjét, majd leraktam ismét az első sor téglát. Ezt követően szépen sorban elkezdtem rá pakolni az újabb sorokat úgy, hogy mindig az előző sor hézagai fölé kerüljön egy tégla.