Kreatív kertész

Budapesti születésű vagyok, a XI. kerületben születtem, és ott is nőttem fel. Gyermekkoromban rengeteget jártunk a Gellért-hegyre és a Tabánba, így mindkét helyhez nagyon kedves emlékek kötnek. Emlékszem rá, hogy már gyermekként is mennyire imádtam a gyümölcsöket, azok között is leginkább a bogyósokat. A mostani poszt témáját képező tabáni szederfáról is sokszor csemegéztem. Aztán felnőttem, és az élet elszólított Budapestről. Feleségemmel és három gyermekemmel végül Farmoson horgonyoztuk le életünk hajóját, és azóta is itt élünk. Az elmúlt napokban került a szemem elé véletlenül egy cikk a tabáni eperfákról, aminek köszönhetően ismét eluralkodott rajtam a nosztalgia. Elmentem hát, hogy meglátogassam a tabáni eperfát, hátha még megvan. És bizony megvan még. A Főkert oldalán a neves fák között a tabáni eperfának is szenteltek egy egész oldalt, ahol az alábbiakat írják róla: „Mi maradt meg, jóformán egyedül, az egykori Tabánból? Egy (országosan is ritkaságnak számító fekete) ep

A galagonyafajok (Crataegus spp.) a rózsafélék (Rosaceae) családjába, azon belül is az almafélék (Maloideae) alcsaládjába tartoznak. Legelők, erdőszélek, cserjések rózsaszín vagy fehér virágú, piros vagy fekete bogyótermésű tövises cserjéje, de nevelhető a házi kertben is. Számos változata, alfaja ismeretes, a hazánkban őshonos fajok közül a cseregalagonya és az egybibés a leggyakoribb. Népies nevei: gelegenye, giligán, saragonya, fehértövis, Krisztustövis, Isten gyümölcse, istenalma, májusvirág. A népi gyógyászatban leggyakrabban alkalmazott szívgyógyszerek egyike a galagonya. A növényt évszázadok óta ismerjük, a cserje többnyire kertekben, szántóföldek szélén nő, vadon vagy telepített formában. Bogas sátor virágzatuk májusban, júniusban nyílik. A virágok színe az egyes fajták között eltérő lehet. Fehér, krémfehér, sárga, rózsaszín és piros színű változatok is léteznek. Leveleik szórt állásúak, a virágzat sátorozó buga. Ősszel érő, piros, narancs vagy vörös színű, gömbölyű vagy toj

A csipkebogyót (Rosa canina) mindenki ismeri: Magyarországon szinte mindenütt megtalálható. Van, ahol vadrózsának vagy csipkerózsának is nevezik, hivatalosan azonban gyepűrózsának hívják. Sok helyen megterem, hiszen nem igényes növény, leginkább hegyoldalakon, erdőszéleken, irtásokban, erdősávokban találkozhatunk vele. Ismertségét jelzi az is, hogy a köznyelvben számos egyéb névvel illetik, úgymint bicskefa, csipkefa, ebcsipke, ebrózsa, istenátkoztafa, parlagi rózsa, tüskefa. A termésére is nagyon sok kifejezést hallhatunk. Ilyen a bicske, csipke, csipkebogyó, csipkenye, csirke, gugya, hecsedli, hecsepecs és szaragógya. A bokor magassága egy-két méter, de néha elérheti akár a három méteres magasságot is. A levelek oválisak, élénkezöld színűek, és körülbelül négy-öt centi hosszúak. A virágok aprók, fehérek, rózsaszínűek vagy pirosak, és általában június és július között nyílnak. A termés (csipkebogyó) szintén piros, körülbelül egy centi átmérőjű, és általában augusztu

Korábban már írtam posztot arról, hogy van egy kisebb ribizli-fajtagyűjteményem is, mert a fügefajták gyűjtése mellett a ribizlik is nagyon érdekelnek. Viszont mielőtt komolyabban belekezdtem a ribizlibokrok gyűjtésébe, vettem két magastörzsre oltott Jonkheer van tets piros ribizlit, amelyek ültetési helyét nem gondoltam át rendesen. 😊Az egyik bokrot már tavaly kiszedtem, és elajándékoztam, de a másikat még megtartottam. Úgy döntöttem, meg is tartom még egy darabig, de ahol eddig volt, oda málnasort terveztem, így ki kellett szednem. Ez a magastörzsű ribizlim immár négy éves volt, így volt ideje emberesen begyökeresednie. Gondoltam, pár fotóval illusztrálva kerekítek egy cikket a ribizli félék (beleértve az egreseket is) szakszerű és biztonságos átültetéséről. Nem nevezném feltétlenül bonyolult feladatnak egyébként, de azért van pár szabály, amire érdemes odafigyelni. Először is a megfelelő időpont kiválasztása az átültetéshez. Mint ahogy az minden növényre, úgy a ribizlire is

A kora tavasz jellegzetes erdei növénye az egyre kedveltebb Medvehagyma (Allium ursinum) . Lelőhelyein szinte szőnyegszerűen borítja a talajt. Élénk zöld, hosszúkás, fényes leveleiről, a körülötte terjengő fokhagymás illatról könnyen felismerhetjük. Fehér, megnyúlt buzogány alakú (45 mm hosszúra és 5 mm vastagra hízó) hagymájából rendesen két nagy, tojásdad, hosszú nyelű, a végén kihegyesedő, 15–25 cm magasra emelkedő tőlevelet hoz. A külső levél hüvelye hártyás. Levéllemeze átlag 15 cm hosszú és 4 cm széles, és sötétebb zöld fonákukat fordítják a nap felé. Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi. A kinyílt virágok hófehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Három rekeszű toktermése van. A medvehagyma életmódja, élőhelye Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas talajt kedveli. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik. Hazánkban főleg a gyert

Az utóbbi időben egyre többször olvasni arról, hogy változóban van hazánk éghajlata. A telek egyre melegebbek, havat csak elvétve látni, a nyaraink egyre forróbbak és aszályosabbak. Ha az éghajlat változik, annak pedig egyenes következménye, hogy ehhez alkalmazkodva elkezd változni az élővilág is. Fajok tűnnek el, és jelennek meg helyettük újabbak. Van akinek ez természetes, és vannak, akik ezellen küzdenek... Tavaly nyáron több cikk is szembejött velem, amely arról siránkozott, hogy az Alföldön elkezdett elvadulni és egyre jelentősebb teret hódítani a fügekaktusz . A cikkek szerint annyira jelentős ez a megjelenés, hogy a fügekaktusz kiszorít több, az Alfölfön őshonos növényfajt az élőhelyükről. Nem vagyok szakértője ennek a témának, de én azt gondolom, nem biztos, hogy az embernek állandóan be kellene avatkoznia a természet hatás-ellenhatás folyamataiba. Mint írtam, egyes fajok megjelennek, egyes fajok eltűnnek. Ez így megy, amióta az élet kialakult a bolygón, ez alól nem lehet k

Rendszeres időközönként előfordul a Kreatív Kertész blogon, hogy bemutatunk egy-egy igen sokra tartott, nagy népszerűségnek örvendő növényt. Ez a növény most a fekete törpeberkenye (Aronia melanocarpa) lesz. Pár éve ettől a szupergyümölcsnek kikiáltott csodanövénytől zengett az internet. Az arónialáz természetesen Amerikából indult, és még nálunk is futótúzként söpört végig. Mára a láz csökkent, de az aróniabogyó préselt levét, illetve a hatóanyagait valamilyen formában tartalmazó étrend kiegészítők mind a mai napig kaphatóak, méghozzá elég borsos áron. Eközben kevesen tudják, hogy a fekete berkenye alapjában véve egy igen igénytelen növény, amelyet nagyjából bárki viszonylag kevéske gondozással nevelgethet a kertjében. Én a feleségem szüleinél találkoztam ezzel a növénnyel élőben, és bevallom, először fogalmam sem volt, hogy mi az, csak megtetszett a bokor, és az azt tarkító, kékes viaszréteg alá bújt temérdeknyi fekete bogyó. A bokor nagyon dekoratív, főleg őszre, mikor vöröses

A naspolya (Mespilus) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, a rózsafélék (Rosaceae) családjának Maloideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Mindössze két faj tartozik ide, a Mespilus germanica vagy közönséges naspolya, és a nemrégen felfedezett, a közönséges naspolyához igen közel álló Mespilus canescens, melyet fényespiros termése alapján lehet elkülöníteni. Nevének eredete kétséges, a latin mespila szó elolaszosodott nespula változatából származhat. Népies elnevezése lasponya, és a miszpolya. A naspolya őshazája a Kaszpi-tenger partja. Törökország, Örményország és Irán területén jelenleg is tömegesen fordul elő. Európába a rómaiak közvetítésével került. Meghonosodott a Balkán-félszigeten, Kelet- és Dél-Európában, Franciaországban is. Északabbra is megterem, latin nevét Németországról kapta. Különösen népszerű lett a brit szigeteken. A királyi konyhák különlegességnek tartották, a szarvasgombával, kaviárral emelték egy rangra. A régebbi időkben a naspolya elterjedt volt a gaz

A fekete bodza (Sambucus nigra) a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozik, cserje, de olykor két-három méter magas fává is fejlődik. A törzsét és az ágait szürke vagy barna kéreg borítja, ágak pedig zöldek. Összetett levelei keresztben átellenesek, nagyok, páratlanul összetettek, a levelet alkotó levélkék tojásdadok, a szélük fűrészes. A bodza egyes virágai kicsik, fehérek-sárgásfehérek, erős illatúak, és úgynevezett álernyőben csüngve alkotják a közismert, tekintélyes méretű virágzatot. A virágzásra legtöbbször május-júniusban kerül sor, a termések csonthéjas, két-három magvas, fekete bogyók. Mérsékelt éghajlati övön mindenfelé elterjedt, ismert, évezredek óta felhasznált növény. Honnan származik a fekete bodza? A Sambacus a görög Sambyke (hangszer) szóból ered, amely hangszer a bodza ágaiból készítettek. Mások szerint dák eredetű, amely a Seba (bodza) névből származik. A Nigra szótő, pedig a latin nigra-szóból, származik utalva a bodza érett fekete gyümölcsére.

A mézalmácska méltánytalanul nem kap elég nagy hangsúlyt a magyar kertekben (több faja is van a fanyarkáknak, erről részletesebben később) . Az én személyes találkozásom is egészen későn, mindössze három évvel ezelőtt történt a növénnyel, amikor is egy kertészeti katalógust lapozgava pillantottam meg. A leírás és a fotó alapján azonnal megtetszett, és elkezdtem kutakodni utána az interneten, hogy még többet tudjak meg róla. Mára ott tartok, hogy több fajtája is el van ültetve a kertemben, így amelett, hogy leírom ide a növény általános jellemzőit, saját tapasztalatokról is be tudok számolni. 😊 A mézalmácskáról általánosságban A fanyarka (Amelanchier) a rózsafélék családjába tartozó kb. 30 fajt számláló nemzetség. A fajok többsége Észak-Amerikában honos. Egyes fajokat nehéz megkülönböztetni egymástól, könnyen hibridizálódnak. Amerikában főként az Amelanchier alnifolia, Amelanchier spicata, Amelanchier oblongifolia, Amelanchier lamarckii, és az Amelanchier canadensis fajok használat