Kreatív kertész

A kora tavasz jellegzetes erdei növénye az egyre kedveltebb Medvehagyma (Allium ursinum) . Lelőhelyein szinte szőnyegszerűen borítja a talajt. Élénk zöld, hosszúkás, fényes leveleiről, a körülötte terjengő fokhagymás illatról könnyen felismerhetjük. Fehér, megnyúlt buzogány alakú (45 mm hosszúra és 5 mm vastagra hízó) hagymájából rendesen két nagy, tojásdad, hosszú nyelű, a végén kihegyesedő, 15–25 cm magasra emelkedő tőlevelet hoz. A külső levél hüvelye hártyás. Levéllemeze átlag 15 cm hosszú és 4 cm széles, és sötétebb zöld fonákukat fordítják a nap felé. Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi. A kinyílt virágok hófehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Három rekeszű toktermése van. A medvehagyma életmódja, élőhelye Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas talajt kedveli. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik. Hazánkban főleg a gyert

Az utóbbi időben egyre többször olvasni arról, hogy változóban van hazánk éghajlata. A telek egyre melegebbek, havat csak elvétve látni, a nyaraink egyre forróbbak és aszályosabbak. Ha az éghajlat változik, annak pedig egyenes következménye, hogy ehhez alkalmazkodva elkezd változni az élővilág is. Fajok tűnnek el, és jelennek meg helyettük újabbak. Van akinek ez természetes, és vannak, akik ezellen küzdenek... Tavaly nyáron több cikk is szembejött velem, amely arról siránkozott, hogy az Alföldön elkezdett elvadulni és egyre jelentősebb teret hódítani a fügekaktusz . A cikkek szerint annyira jelentős ez a megjelenés, hogy a fügekaktusz kiszorít több, az Alföldön őshonos növényfajt az élőhelyükről. Nem vagyok szakértője ennek a témának, de én azt gondolom, nem biztos, hogy az embernek állandóan be kellene avatkoznia a természet hatás-ellenhatás folyamataiba. Mint írtam, egyes fajok megjelennek, egyes fajok eltűnnek. Ez így megy, amióta az élet kialakult a bolygón, ez alól nem lehet k

Rendszeres időközönként előfordul a Kreatív Kertész blogon, hogy bemutatunk egy-egy igen sokra tartott, nagy népszerűségnek örvendő növényt. Ez a növény most a fekete törpeberkenye (Aronia melanocarpa) lesz. Pár éve ettől a szupergyümölcsnek kikiáltott csodanövénytől zengett az internet. Az arónialáz természetesen Amerikából indult, és még nálunk is futótúzként söpört végig. Mára a láz csökkent, de az aróniabogyó préselt levét, illetve a hatóanyagait valamilyen formában tartalmazó étrend kiegészítők mind a mai napig kaphatóak, méghozzá elég borsos áron. Eközben kevesen tudják, hogy a fekete berkenye alapjában véve egy igen igénytelen növény, amelyet nagyjából bárki viszonylag kevéske gondozással nevelgethet a kertjében. Én a feleségem szüleinél találkoztam ezzel a növénnyel élőben, és bevallom, először fogalmam sem volt, hogy mi az, csak megtetszett a bokor, és az azt tarkító, kékes viaszréteg alá bújt temérdeknyi fekete bogyó. A bokor nagyon dekoratív, főleg őszre, mikor vöröses

A naspolya (Mespilus) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, a rózsafélék (Rosaceae) családjának Maloideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Mindössze két faj tartozik ide, a Mespilus germanica vagy közönséges naspolya, és a nemrégen felfedezett, a közönséges naspolyához igen közel álló Mespilus canescens, melyet fényespiros termése alapján lehet elkülöníteni. Nevének eredete kétséges, a latin mespila szó elolaszosodott nespula változatából származhat. Népies elnevezése lasponya, és a miszpolya. A naspolya őshazája a Kaszpi-tenger partja. Törökország, Örményország és Irán területén jelenleg is tömegesen fordul elő. Európába a rómaiak közvetítésével került. Meghonosodott a Balkán-félszigeten, Kelet- és Dél-Európában, Franciaországban is. Északabbra is megterem, latin nevét Németországról kapta. Különösen népszerű lett a brit szigeteken. A királyi konyhák különlegességnek tartották, a szarvasgombával, kaviárral emelték egy rangra. A régebbi időkben a naspolya elterjedt volt a gaz

A fekete bodza (Sambucus nigra) a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozik, cserje, de olykor két-három méter magas fává is fejlődik. A törzsét és az ágait szürke vagy barna kéreg borítja, ágak pedig zöldek. Összetett levelei keresztben átellenesek, nagyok, páratlanul összetettek, a levelet alkotó levélkék tojásdadok, a szélük fűrészes. A bodza egyes virágai kicsik, fehérek-sárgásfehérek, erős illatúak, és úgynevezett álernyőben csüngve alkotják a közismert, tekintélyes méretű virágzatot. A virágzásra legtöbbször május-júniusban kerül sor, a termések csonthéjas, két-három magvas, fekete bogyók. Mérsékelt éghajlati övön mindenfelé elterjedt, ismert, évezredek óta felhasznált növény. Honnan származik a fekete bodza? A Sambacus a görög Sambyke (hangszer) szóból ered, amely hangszer a bodza ágaiból készítettek. Mások szerint dák eredetű, amely a Seba (bodza) névből származik. A Nigra szótő, pedig a latin nigra-szóból, származik utalva a bodza érett fekete gyümölcsére.

A mézalmácska méltánytalanul nem kap elég nagy hangsúlyt a magyar kertekben (több faja is van a fanyarkáknak, erről részletesebben később) . Az én személyes találkozásom is egészen későn, mindössze három évvel ezelőtt történt a növénnyel, amikor is egy kertészeti katalógust lapozgava pillantottam meg. A leírás és a fotó alapján azonnal megtetszett, és elkezdtem kutakodni utána az interneten, hogy még többet tudjak meg róla. Mára ott tartok, hogy több fajtája is el van ültetve a kertemben, így amelett, hogy leírom ide a növény általános jellemzőit, saját tapasztalatokról is be tudok számolni. 😊 A mézalmácskáról általánosságban A fanyarka (Amelanchier) a rózsafélék családjába tartozó kb. 30 fajt számláló nemzetség. A fajok többsége Észak-Amerikában honos. Egyes fajokat nehéz megkülönböztetni egymástól, könnyen hibridizálódnak. Amerikában főként az Amelanchier alnifolia, Amelanchier spicata, Amelanchier oblongifolia, Amelanchier lamarckii, és az Amelanchier canadensis fajok használat

A családban mindenki nagyon szereti az epret, ezért már amikor megvettük a házat tudtam, hogy epret mindenképpen ültetni kell majd. Az elmúlt években többféle próbálkozás is volt az eperre. Próbáltunk nagyobb akasztós cserepekben folyton termő epret termeszteni csüngő eperként, de nem jött be. Próbáltuk ugyanezt nagyobb virágládákba, de ott sem jött be. Jól hangzik a folyton termő eper, mert azt sugallja, ha ilyet ültetsz, akkor tavasztól őszig mindig lesz epred. És ez tulajdonképpen igaz is egy picike csúsztatással, amit sajnos egyik kertészeti katalógusban sem említenek. Mégpedig, hogy ezek az eprek tövenként mindig csak pár szemet érlelnek egy időben. Ez azt jelenti, hogy egy öt fős családnak legalább 100-130 tő ilyen eper kellene, hogy mindig legyen mindenki számára elegendő. Sosem volt elegendő eprünk Nekünk 22 tő volt cserepekben több éven át, de sosem volt annyi, hogy pár szemnél több jutott volna alkalmanként, fejenként. A katalógusok fotói, amin a sok inda mindegyike roskadási