Kreatív kertész

A jelen poszt alanyát képező cowboy töklámpás még 2018 októberében készült. A fiam akkor volt öt éves, és mivel nagyon menőnek számított az oviban a tökfaragás, addig nyúzott, nyüstölt, unszolt, kérlelt, míg végül beadtamm a derekam, és hagytam magam rávenni egy tökfaragásra. A dolog nagyon izgalmasnak ígérkezett mindkettőnk számára, ugyanis mivel az én családomban nem volt divat a tökfaragás, így ez egészen idáig kimaradt az életemből. Így esett meg, hogy bár a fiam és én közöttem több, mint három X van, ez lett mindkettőnk életének első tökfaragása, ami igazán jó kis muri lett a végére. Az egész azzal kezdődött, hogy elmentünk a züldségeshez a fiammal, és azt mondtam neki, válassz magadnak egy tököt, ami tetszik. Ő kiválasztotta, én meg hazacipeltem. Fura, hogy mire hazaértünk, mégis ő volt a fáradtabb. :-) Miután hazaértünk, szabálytalan alakban megskalpoltam a tököt egy éles tapétavágó késsel. Itt jegyezném meg, hogy a tökfaragás kicsi gyerekeknek kizárólag nézni ajánlott, éles esz

Három éve költöztünk be álmaink kertes házába, amelynek kertjében már akkor sem volt túl sok fa leszámítva azt a néhányat, melyeket nemkívánatosnak éreztünk: pár akác meg egy-két bálványfa. Ezek persze azonnal kivágásra kerültek. Megtartottunk egy hatalmas akácot, de a többit, amik magról nőttek az évek alatt, míg nagyjából senki semmit sem csinált a lakatlan ingatlan kertjével (ez még azelőtt volt, hogy megvettük) . Ezen kívül volt egy cseresznyefa, amelyik már több, mint öt méter magas volt, és isteni finom - szerintünk - Germensdorfi cseresznyét termett. Csak hát beteg volt nagyon, el voltak hasadva hosszabán a vázágai, belül korhadtak, pudvásak. Félő volt, hogy bármikor rászakadhat a gyerekekre, miközben kint játszanak. Így sajnos attól is meg kellett válnunk. Volt még egy szintén nagyon beteg szilvafa, amit az előbbihez hasonló érvek okán szintén kivágtunk. E két fán és az akácon kívül már csak egy fa volt, ami árnyékot adott a hőségben, az pedig egy diófa. Miután az alsóbb ágait

Nagyon szép fűves kocsibeálló tartozott a házunkhoz, de volt egy hatalmas baj vele. A tavaszi és őszi esőzések alkalmával igazi sártengerré változott, amin nem volt egyszerű a közlekedés gyalog sem, nem hogy autóval. Ezért eldöntöttük, hogy megcsináljuk, azaz inkább megcsináltatjuk a kocsibeállónkat. Akikkel beszéltünk róla, mind vagy térkövet, vagy fűrácsot ajánlottak, de mi egyszerű, gyors, tartós és ami mégfontosabb, olcsó megoldást kerestünk. Nem akartunk sem betont, sem térkövet. Így esett, hogy a legegyszerűbb, de ugyanakkor - szerintünk - a legjobb és legidőtállóbb megoldást választottuk, a zúzott követ. Megbeszéltük a helyi tüzéptelep tulajdonosával, hogy kijönnek, és megcsinálják. Jöttek is, majd egy kanalas munkagéppel nagyjából negyven centi mélységben felszedték a földet a kocsibeállóról, és ebbe a "gödörbe" úgy harminc centi vastagon nagy méretű zúzott követ öntöttek. Ezt egyenletesen elterítették, eligazították, aztán munkagéppel alaposan lejárták, letömörítetté

Amikor a házunkat megvettük, a telek eléggé elhanyagolt állapotban volt. Félig összedől baromfiudvar, beszakadt tetejű pottyantós WC, beomlott oldalú ásott kút, és hasonlók. Elég veszélyes hely volt kicsi gyermekes családok számára. Rengeteg idő ment el rá, hogy kitisztítsuk. Ennek a tisztogatásnak lett az áldozata egy beszakad oldalú kút, amibe elemlámpával belevilágítva láttuk, hogy tele volt szeméttel (műanyag palackok, befőttes üvegek, fa darabok, nylon zacskók, stb) , és még valamiféle döglött állat is úszott a tetején. Szóval világos volt, hogy ezt meg kell szüntetni. Elbontottam a rozoga építményt felőle, majd 10-12 sort megmentettem az ívelt kúttéglákból is. Ezek jóval a víz szintje felett voltak, így azon kívül, hogy földben voltak, tisztának nyilvánítottam őket. Ezt követően betemettem a kutat. Ezen kúttéglák szolgáltatták az alapanyagot a jelen poszt alanyát képező tűzrakóhoz. A történet nagyon egyszerű, nem bonyolítottam nagyon túl. Kiraktam egy teljes kört a kúttéglákból ú